#magyarslam

Mondd!

Nem voltam elég szép,

Vagy elég kedves?

Nem voltam elég édes,

Vagy kellemes társaság?

Nem voltam elég okos,

Vagy vicces?

Mi volt a baj?

Nem talátál elég harmonikusnak,

Vagy szeretetre méltónak?

Nem voltam elég jó ember,

Nem voltak elég nagyok a melleim,

Vagy elég kerek a fenekem?

Nem volt elég vékony a derekam,

Vagy elég könnyű a súlyom?

Válaszolj!

Nem voltam elég csöndes,

Vagy épp elég hangos?

Nem voltam elég szőke,

Vagy épp barna?

Nem volt elég kék a szemem,

Vagy elég göndör a hajam?

Nem volt elég a szerelmem,

És az hogy mindent megtettem?

Nem volt elég a sok óra,

Amit a vonaton töltöttem, hogy láthassalak?

Nem vettem elég ajándékot?

Nem adtam elég puszit, csókot, ölelést?

Nem mondtam elégszer mennyire szeretlek,

Hogy mennyire csodállak,

Hogy te számomra tökéletes vagy úgy ahogyan vagy?

Miért nem szóltál?

Hogy nem vagyok elég jó hallgatóság,

Nem elég magas a tűrőképességem,

Nem táncolok elég jól,

Nem éneklek elég szépen,

Nem hagylak eléggé kibontakozni,

Nem vagyok elég tökéletes,

Ez az egész kezd olyan lenni, mintha csak én akarnám ezt annyira,

Amennyire te ezekszerint már nem.

Mondjuk úgy, csak már nem érdekel.

Vagy csak kedvességből,

Esetleg mert megbántani azért mégsem akarsz,

De hogy úgy amúgy,

Már full tele van velem mindened,

Hogy én miért erőltetem,

Amin látom,

H.P.

Pici vállam, nagy a súlya

2017.01.

Csak nem tudom, hogy higyjek-e

És nem értem, hogy miért van ez meg az, ha igazat mondasz.

Mert nem látom a tetteid a szavaid mellett.

És bízni csak a tettek bizonyítása miatt lehet.

Legalábbis nekem,

Legalábbis ha rólad van szó,

Legalábbis...

Azok után,

Amik kettönk közt ezek előtt történtek.

Vagy, hogy folyton ingadoznak nálad az érzelmek irántam .

És ha hinnék is és bíznék is

Ki tudja meddig tartana,

Meddig szeretnél,

Meddig akarnál

Engem,

Akit nem egyszer már eldobtál.

Nem tudok hinni,

Nem tudok bízni,

Nem tudom remélni se,

Hogy valaha változol.

Sajnálom, bocsásd meg,

Hogy azok után amiket tettél velem,

Bárcsak a lelkemet látnátok

És nem a testemet

Bárcsak az okokat látnátok

És nem a tetteket

Bárcsak hallanátok a hangom

A polgárpukkasztó szavaim mögött

Bárcsak figyelnétek

És nem csak látnátok

Mert igazából,

Félek.

Hogy mitől?

Attól, hogy bántani fogsz.

Hisz már oly sokszor fájtál,

Oly sokat szenvedtem,

Olyan hosszú ideig hittem, hogy megváltozhatsz.

Hát nem változtál,

Bántottál,

Végül pedig:

Elhagytál.

Most újra itt vagy,

És el fogod nyerni a bizalmam,

Amit amúgy nem nehéz tekintve gyermeteg naívitásom.

Most pedig újra félek,

Hogy újra bántasz,

Majd újra elhagysz.

Mi lenne ha inkább nem jönnél vissza,

Ha hagynád hogy elfelejtselek,

Hogyha tovább lépnénk mindketten?

Hát az lenne,

Hogy már nem félnék,

Viszont szenvednék.

Bizony szenvednék,

Mert akkor már inkább szeretném,

Hogy inkább bánts még,

Inkább féljek,

Csak sose tűnj el az életemből végleg,

Fáj cseszd meg, hogy fontos vagy és nem viszonzod.

Fáj, hogy csak jót akarok és elutasítod.

Fáj, hogy azért bántasz, mert szeretlek.

És cseszd meg fáj, hogy hazudtál a szemembe.

Gyomorgörcs,

Remegés,

Visszafolytott könnyek:

Ez vagyok én,

Mióta neked ott van ő.

Hiányzik az idő, amit együtt töltöttünk

Hiányzik az, aki voltál

Mert már nem az vagy,

Aki régen

Már nem vagyok annyira fontos,

Már nincs szükséged rám.

Vagyis van,

Csak te ezt nem látod be.

Azt hiszed felnőttél,

Azt hiszed bölcs lettél.

De a 18 csak egy szám,

Nem pedig az érettség jelképe.

Hogyan tudnálak megvédeni,

Ha ellöksz magadtól(?)

Megutálsz és megvetsz,

De meg kell maradnom

Nyugodtan.

Hisz minden, amit teszek

Érted való küzdelem:

Mert féltelek

És szeretlek.

Kérlek had maradjak még egy kicsit az életed része,

Kérlek ne lökj el,

Kérlek ne bánts többet,

Kérlek ne dölj be a gonosznak

És kérlek