#hungarianslam

Csak nem tudom, hogy higyjek-e

És nem értem, hogy miért van ez meg az, ha igazat mondasz.

Mert nem látom a tetteid a szavaid mellett.

És bízni csak a tettek bizonyítása miatt lehet.

Legalábbis nekem,

Legalábbis ha rólad van szó,

Legalábbis...

Azok után,

Amik kettönk közt ezek előtt történtek.

Vagy, hogy folyton ingadoznak nálad az érzelmek irántam .

És ha hinnék is és bíznék is

Ki tudja meddig tartana,

Meddig szeretnél,

Meddig akarnál

Engem,

Akit nem egyszer már eldobtál.

Nem tudok hinni,

Nem tudok bízni,

Nem tudom remélni se,

Hogy valaha változol.

Sajnálom, bocsásd meg,

Hogy azok után amiket tettél velem,

Félek.

Hogy mitől?

Attól, hogy bántani fogsz.

Hisz már oly sokszor fájtál,

Oly sokat szenvedtem,

Olyan hosszú ideig hittem, hogy megváltozhatsz.

Hát nem változtál,

Bántottál,

Végül pedig:

Elhagytál.

Most újra itt vagy,

És el fogod nyerni a bizalmam,

Amit amúgy nem nehéz tekintve gyermeteg naívitásom.

Most pedig újra félek,

Hogy újra bántasz,

Majd újra elhagysz.

Mi lenne ha inkább nem jönnél vissza,

Ha hagynád hogy elfelejtselek,

Hogyha tovább lépnénk mindketten?

Hát az lenne,

Hogy már nem félnék,

Viszont szenvednék.

Bizony szenvednék,

Mert akkor már inkább szeretném,

Hogy inkább bánts még,

Inkább féljek,

Csak sose tűnj el az életemből végleg,

Vajon te ott leszel e

Hogy láthass

Vagy inkább nem akarsz

Vagy talán én nem akarom

Hogy többé ne fájhass

De akarom

Még akkor is, ha fájni fog

Mert jobban fáj majd

Ha azt látom, hogy már

Te nem vagy többé