Akkor voltam a legboldogabb, mikor elĆször lĂĄttĂĄl szoknyĂĄban. RĂĄm nĂ©ztĂ©l a tĂĄvolbĂłl hosszan, nem törĆdve azzal, hogy Ă©pp neked beszĂ©lnek. Majd közelebb Ă©rve mĂ©g mindig ugyanĂșgy bĂĄmultĂĄl. BĂĄrki mondhat bĂĄrmit, hogy tĂșlgondolom a dolgokat, de azt nem gondoltam tĂșl. Akkor Ășgy nĂ©ztĂ©l rĂĄm, mint akinek tetszik amit lĂĄt. Akkor Ă©reztem elĆször magam csinosnak egĂ©sz Ă©letem sorĂĄn. Akkor, amikor elĂ©rtem azt, hogy ne tudd levenni rĂłlam a szemed.


















