#ossze

"Bizonygathatnam magamnak, hogy nem illettunk ossze... De ez hazugsag lenne amit az eszem meg talan elhinne, de a szivem sosem.."

Rendszerint a nagy dolgok omlanak össze.

Talán már soha nem lesz olyan amilyen volt. És az egész egy pocsék vígjáték, amit a legszomorúbbak értenek és siratnak. Mert ilyen volt az egész életem : egy gyászmenet, és a végén amikor a pap végre valóra váltotta az álmom, hogy felrajzolta az utolsó kenetet, azt akartam érezni hogy nem mindegy. Mert az összes ember korulottem azt hiszi leszarok mindent. Ami talan igy van. De azert neha erezzuk hogy talan ez igy megsem jo. Az anyad bog a konyhaba, a testvereid a szobaban probaljak zenevel tompitani az uvolteseket, hiszen valahogyan reagalni kell a radikalizalodasra. Szoval igen az utolso kenet. Mekkora ironia. Meghalsz es rajzolnak egy keresztet a homlokodra, hogy a vegen azt higyjek (es te is azt hidd magadrol) hogy jo ember vagy. Az egyetlen dolog amit hittan oran megtanultam, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje. Amit hordoznia kell a hatan. Valami orbitalis nagy hiba. Es kiderul az utad kozben hogy egy eletkeptelen evolucio zsakutcaja ember vagy, vagy probalod konnyiteni azt a sok szart amit arra a kibaszott lecre baszott az atya kurva szar isten.