#fogyni

Könycseppek jöttek ki a szememből, utálom magam egyszerűen, körülöttem mindenki olyan jól nézz ki de tényleg, és én mint valami ocsmány...., fújjj

Bármit csinálok nem tudok ellene tenni annyira edzek és edzek de hiába csinálom eszek egy kicsit és eltérek rögtön ugyan ott kötök ki....

(Ne, ne, ne legyél perverz ez nem az xd)

Most döbbentem rá, mekkora akaratom is van. Gondoltam eszek egy szendvicset úgy se látja senki, amiről pedig nem tudnak az nem is fáj nekik (max. nekem). Szépen megcsináltam, vékony kenyér, vékony vaj réteg, és két pici parizer. Végeztem vele, istenem de szép volt. Gyönyörködtem benne, de elkezdtem gondolkodni, és a fejemben lévő hang utasított arra, hogy ezt most vagy kidobom vagy oda kell adom valakinek. Így 5 percen keresztűl álltam és néztem, oda kéne adnom valakinek vagy egyem meg? Végül apának ajándékoztam a műalkotásom. Hehe