Moments

El sem tudod képzelni, milyen helyekre rángat.

Kapaszkodnál bármibe, csak segítsen valami,

Képtelenség magadat naphosszat tartani.

Kigördül olykor néhány könnycsepp,

Mikor lesz már végre minden könnyebb?

Csak nézek ki üresen egyenesen a semmibe,

Mondd csak, miért hagytuk az egészet ennyibe?

Veled magasra repülhettem volna szabadon,

Csüngtem volna minden egyes szavadon.

Mindenemből adtam volna én neked,

De te csak annyit mondtál: "ég veled!"

Nem kellett a szívem, mit tálcán kínáltam,

Nem kellettem én sem, hiába kívántam.

Így hát búcsút kellett vennem tőled végleg,

Mert kettőnk közül felém billent a mérleg.

Tudom mit érek, és mi az amit adhatok,

Ha neked ez nem kell, akkor egyedül haladok.

Nem várok rád tovább, hogy észrevegyél engem,

Nem hagyom, hogy még több kárt okozzál bennem.

Nagy levegőt veszek és másfelé fordulok,

Szerelemért én ugyan többé nem koldulok.

A látóteremben újra csak magam vagyok,

Ennél aztán többet nem is akarhatok.

Ne nézz rám többé, ne mondj szép szavakat,

Hidd el nekem, nem szolgálná javadat.

Nem mászod meg többé ezeket a falakat,

Mert kérdés nélkül fogom választani magamat.

Blacksis