#almok

Azt almodtam, hogy egy hotelszobaban arra ebredek, hogy apukam kiabal, hogy “Melcsike, Melindaaa”. Rogton azt gondoltam, hogy tuti almodtam, hat nem el… aztan ujra hallottam a nevem kiabalasat… kimentem a folyosora es ott ult a rokonsaggal, elmondtak, hogy az elmult 7 ev hazugsag volt es amugy elt, csak valamiert “el kellett jatszania”, hogy meghalt. Kiakadtam, sirva orditottam vele/veluk, hogy hogy tehette ezt velem, hogy ilyen oriasi fajdalmat akasztott ram 7 evig… es miert nem mondtak el a tobbiek, hogy az egesz egy hazugsag…

Azóta is szokott rólad kérdezni anya.

Azóta sem beszélek senkivel.

Azóta sem vesztettem el a reményt.

Azóta is minden este rólad álmondom.

Soha nem kérdezted, hogy mit szeretnék.

Soha nem voltál ott mikor fájt, és nem láttad a könnycseppeket az arcomon.

Soha nem volt neked fontos, hogy nekem mi lenne a jó.

Soha nem voltál velem őszinte, pedig számtalanszor kértem.

Soha nem gondoltál rám elalvás előtt, pedig nekem ez már napi rutin volt.

Soha nem kérted hogy maradjak még egy picit, mert hiányoztam.

Soha nem jutottam eszedbe, csak akkor ha valami kellett.

Soha nem gondoltad végig, hogy esik mikor más nőkről beszélsz.

Mindennap gondolni egy olyas valakire, akinek eszébe se jutsz.

Állandóan keresni egy olyas valakit, aki nem tud észrevenni.