" Van a lĂ©lekben valami olyan kĆkemĂ©nysĂ©g, amit csakis a könnyek tudnak feloldani.
A könny, a megfagyott élet olvadåsa.
NĂ©ha a patakokban ömlĆ könnyeink gyĂłgyĂtanak meg, Ă©s a mĂĄr elviselhetetlen szenvedĂ©sbĆl szĂŒletĂŒnk ĂșjjĂĄ Ă©s felszabadult, boldog emberrĂ©.
Ha mĂĄr fĂĄj a lelked vagy a tested, ne fĂ©lj eljutni a fĂĄjdalom mĂ©lypontjĂĄra, mert ott tisztulsz meg, onnan szĂŒletik a gyĂłgyulĂĄs.
Ăgy hĂvjĂĄk ezt a "Nem bĂrom mĂĄr!" ĂĄllapotot, hogy katarzis.
Ne fĂ©lj tĆle! Most szĂŒletsz ĂșjjĂĄ.
SĂrjĂĄl, sĂrjĂĄl, sĂrjĂĄl, ne tartsd vissza!
Amikor megszĂŒletĂŒnk, akkor is bömbölĂŒnk, torkunk szakadtĂĄbĂłl, mert az Ă©letĂ©rt Ă©ppĂșgy, mint minden szĂ©pĂ©rt, boldogsĂĄgĂ©rt Ă©s örömĂ©rt, az ember könnyekkel fizet. "
MĂŒller PĂ©ter












