" Van a lélekben valami olyan kőkeménység, amit csakis a könnyek tudnak feloldani.
A könny, a megfagyott élet olvadása.
NĂ©ha a patakokban ömlĹ‘ könnyeink gyĂłgyĂtanak meg, Ă©s a már elviselhetetlen szenvedĂ©sbĹ‘l szĂĽletĂĽnk Ăşjjá Ă©s felszabadult, boldog emberrĂ©.
Ha már fáj a lelked vagy a tested, ne félj eljutni a fájdalom mélypontjára, mert ott tisztulsz meg, onnan születik a gyógyulás.
Ăšgy hĂvják ezt a "Nem bĂrom már!" állapotot, hogy katarzis.
Ne félj tőle! Most születsz újjá.
SĂrjál, sĂrjál, sĂrjál, ne tartsd vissza!
Amikor megszületünk, akkor is bömbölünk, torkunk szakadtából, mert az életért éppúgy, mint minden szépért, boldogságért és örömért, az ember könnyekkel fizet. "
Müller Péter













