#lelek

Croatia brought the meaningful drama this year. Much like everyone else who performed and produced something with some meaning that resonated with the country in question, it was ignored by everyone. Except of course to qualify for the final. Deservedly.

There is female violence problem across the world. Bringing it to the attention of the Eurovision audience in this way is clever. Using the history of the Croatian women in oppression was relevant. To highlight this violence, they have worn garments that are torn, painted in the bloodiest red colour and adorned traditional tattoos of their ancestors to show that the ladies have experienced an unspeakable violence. They also have their white maiden who I interpreted as innocence, but she also has a swipe of the blood on her garment. She was the main player in the performance while also being the side piece.

There is so much to say about this performance. The vocal harmonies were eerie and extraordinary. There were two main singers, then the other three were a chorus. The choreography was focused and complimentary to the theme of the song. Having the white lady on the pole like some sort of ghost was interesting, but also strange. It felt like she was the patron saint watching over them. They had her in the mist reaching out for her like they are trying to save her from her death. They had her running from danger towards the end and it worked. I expected her to reveal an equally bloody outfit towards the end, but that was a narrative in my head.

Feldob a FB egy verset “Fiam, rohadtul hianyzol” amit egy költő anya irt a Belgiumban elő fiának h kifejezze milyen mélységesen hianyzik neki.

Nekem lassan 7 éve a gyermekeim meg a munkám az életem…

Évek óta dolgozom h a munkán lejjebb adják, bezártam amit egyértelműen kellett, eladtam amit el tudtam…

A gyermekeimmel próbálok jelen lenni. Próbálok. Mindig feladat van. Jo. mar jelezte h “fel h mit gondolunk” vagy mit szólunk Ha o valamit csinal (pl éjszaka felkelt minket). És meg csak most megy iskolába…

Mi marad majd nekem ha ők nagyok lesznek?

Most egy sima kamaszkorszak is megugorhat tűnik hirtelen. A helyzetkezelés miatt. hanem a távolság miatt. Helyén való az önállósodás majdnem felnőtt lét és a szülőkkel az élesebb beszéd, tudom.

De mi marad majd nekem , hol leszek én jelentős?

Elméletileg 50 is alig leszek. Mégis úgy érzem elképesztő teher céltudatosan a céltalanságba menni

J vel a kapcsolatom most eléggé mélyponton. Nagyon nehezen nézek rá nem megvetéssel és gyűlölettel. Annyira hiányzik minden kedvesség a kettőnk kapcsolatában, és ő nem is érti vagy tudja a démonokat mikkel küzdők. Az élet közép válság hogy kb. heti kétszer megbánom hogy őt sikerült válasszam…