@pappito -val egy időben sokat rendetlenkedtünk,
itt például jött velünk Lewis Kamerunból, aki azért nem kapta meg a magyar állampolgárságot, mert a bevándorlási hivatal szerint az egyik papírhoz nem a saját fényképét csatolta (miért tett volna ilyet?), és ezt antropológussal is ellenőriztették, ahol a bélyeg méretű képein lemérte az orrának a hosszát és a szögét, és ebből kétséget kizálóan megállapította, hogy ezek különböző rasszú emberek fotói, miközben mindegyiken ő volt
János, aki zsidóságára volt a legbüszkébb, de csak évtizedes barátság után árulta el, hogy ő úgy zsidó, hogy aradi keresztény alkesz szülei nem foglalkoztak vele, kisgyerekként be-bejárt a zsinagógába, ahol adtak neki enni és egyre többet tanítgatták is. A hit nem izgatta, ebből nem csinált senki problémát, de a kultúrát, a szokásokat remekül elsajátította. János rendkívül széleskörű műszaki műveltséggel rendelkezett, amit az aradi reptéren szedett magára.
Norbert, a fiatal német mérnök, aki autópályaépítés műszaki ellenőrzése miatt volt nálunk, amúgy a DB projektjein dolgozik. Hónapokon át könyörgött, vigyük ki az Ecserire, mert ott nagyon jó órák vannak. Elvittük, és a legelső rafinált árus előtt megállt és kisgyerekként toporzékolni kezdett, hogy az ott egy Breguet (ejtsd: brözsé), alig bírtuk lenyugtatni. Itt az Ecserin, ahol hajnalban jönnek a kereskedők, utána már az sem igaz, amit kérdeznek (max. a lángosos néni a Saeco kávéval kotongumiból készült kávéspohárral), nyilván egy eredeti Breguet van a nyolcezer forintot érő gagyik között, már egyből a bejáratnál. De Norbert hajthatatlan volt. Tizenötezret kért a pofa érte (köszönhetően annak, hogy a német nem bír viselkedni a piacon), ezt 30 perc alatt alkudtam le 8500-ra, csak hogy ne fogjon gyanút az eladó. Végül kiderült, hogy tényleg eredeti Breguet, egy elég ritka darab ráadásul, többezer fontot ért.
Szereztem 7 méter magas gördülőállványzatot, amivel elérjük a nagy csarnokban az órát, csak fel kellett cipeljük a legfelső szintre, ott összeállítani, felmászni rá, hogyw a kb 1 m átmérőjű órát le tudtuk szerelni a falról. A Tömő utcai óragyár terméke, és az a különlegessége, hogy nem tartalmaz szerkezetet, csak a mutatók hajtását. Kardán tengelyen érkezett az idő az órába, és ment tovább át a gyár falán, hogy a külső órát is meghajtsa - így biztosították, hogy a két óra szinkronban járjon, ráadásul a szerkezetet elérhető magasságba tudták tenni. Zseniális.
annaxmalina
jacobvanloon
janainaart
stormborns
germansingergirl
