Egy kreatív gondolkodó...

Az 1943-44-es naplója végén írja Márai:

Hat ezek szerint nem csak tanar nem lesz lassan, hanem padok es szekek sem… stb.

Nem lennék, de az élet nem kívánságműsor. 1 vagyok a több százból.

Egy, aki kemény munkával felépített egy jól működő céget a semmiből, aki mindig igyekezett arra figyelni, hogy ha elveszít 1 beszállítót akkor se dőljön be a cége.

Aki a folyamatos fejlődésben, invesztálásban hisz. Akinek fontosak az emberi értékek, a becsület és a bizalom. És akire azt hiszem egyetlen egy partnere sem mondhatja, hogy valaha is átverte őket.

És jött eddigi vezetői pályafutásom legrosszabb napja. 2023. július 3.

Sokat láttam már az elmúlt évek alatt. Évente legalább 2 alkalommal tájékoztatom a cégem minden munkatársát arról, hogy milyen évet zártunk, milyen kilátásaink vannak. Ilyen szinten a transzparenciában hiszek. Csak akkor tudjuk egy fele tolni a szekeret, ha egyértelműen tudjuk mi az irány.

Reményt adtam mikor Covid volt, elmondtam mindig, ha rosszabb idők jönnek, együtt örültünk mikor sikeres éveket zártunk.

És ma reggel ott kellett állnom a kollégáim előtt, akiknek egy jó részét még én magam vettem fel, mikor kisebb volt a cégem, és el kellett mondanom, hogy talán életemben először nem teljesen tudom merre van a tovább.

Az elmúlt 1 évben A-tól G-ig voltak tervek a fejemben, hogy mikor mi fog történni. Az utolsó pillanatig hittem, hogy eltolják a hulladékos koncessziót, vagy, hogy meg tudunk állapodni a koncesszorral alvállalkozóként. Nem így történt.

Piacvezetők voltunk az FMCG területen a hűtők feldolgozásában. Kitartó munkával, konferenciákon való részvétellel, a szakma edukációjával elértük, hogy ha rossz klímaberendezés vagy folyadékhűtő megsemmisítésre volt szükség, a HWD Recycling Kft. neve biztosan felmerült.

Most pedig törvényileg kihúzták a beszállítóim 80%-át alólam. Erre szerintem nem lehet felkészülni. Hiába vannak olyan partnereink, akiknek a hulladéka nem a koncesszió hatálya alá tartozik, ha végeztünk a telepen lévő anyagok feldolgozásával, nem lesz szükségem minden kollégámra.

És ezt el kellett nekik mondani. Mert így tisztességes.

Ott állni előttük, miközben tudom, hogy kigyermekes anyukák, családapák, nyugdíj előtt állók is vannak közöttük. El kellett nekik mondanom, hogy nem azért került a munkahelyük veszélybe, mert én vagy a vezető kollégáim rossz döntést hoztak, hanem azért, mert úgy változtatták meg a jogi környezetet, hogy sok száz másik céggel együtt veszélybe kerültünk.

Nem úgy fog ez a nap bekerülni életem naplójába, mint amire szívesen emlékszem majd vissza, mikor az unokáimnak kell elmesélni.

Büszke vagyok a kollégáimra, mert amit az elmúlt 16 évben véghez vittünk az igazi sikertörténet volt.

Büszke vagyok a partnereimre, hogy az utolsó pillanatig kitartottak mellettünk, és támogatásukról biztosítottak.

Most kellene ide valami bölcs idézet, de én csak annyit kértem a kollégáimtól, ha meg kell b@szódni akkor tegyük azt tisztességgel.

Én most 5x-re próbálok a semiből felállni, úgy hogy mindig a jó módból a földbe. Nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek 90%át nem érdekli hogy egy adó csaló ner prosti vagy a kiskapuk adta lehetőségekkel vagy egy adózó állampolgár aki becsülettel és lelkiismerettel kereste a pénzét, hanem csak anyi hogy van-e, ha meg nincs, akkor már nincs.

Kurvára lényegtelen a többségnek hogy honnan van. Az a lényeg hogy van-e vagy nincs, de igazából pont ezeket az embereket kell elengedni.

Mert én se mertem álmodni, de van egy tumblis akire napi szinten ráírnék hogy “baszki, teljesíteted az álmom és olyat adtál ami 10 év múlva se sikerült volna és nagyon köszönöm” de nyilván egyszer megtettem és a többivel nem akarom terhelni, mert nem azért tette hogy minden nap megköszönjem neki. Épp olvasod, akkor nagyon jó helyre kerültek dolgok, mindent nagyon szeretek és gyermeki örömmel használom őket, vissza adtad az emberekbe vetett nem létező hitem!

1. Nem vetted őt észre, ok.

2. A Gőgös Gúnár és az acsarkodó csivava távolról sem tévesen egyszerre használt szimbolikus személyiségjegy.

A dölyfös emberek gyakorlatilag mindig acsarkodó pitiánerek. Erre utalt Ervin.

Szívesen.

3. Amikor azt írod, hogy te már tucatszor voltál szolidáris és még hányszor kéne szolidárisnak lenni, az valami végtelen ciki. Plázacicák szoktak ilyeneket mondani, de csak a butábbak.

Szívesen.

4. A tanárokkal, az oktatás ügyével kapcsolatban kialakult, érezhetően kiforrott véleménnyel rendelkezel személyes okokból: a szélsőliberális diákok passzív támogatói, (bármit is jelentsen ez).

Nem gondolod, hogy ha ez is a véleményed a tanárokról, általánosítva, akkor is, közéleti szereplőként legalább úgy kéne tenned, mintha civilizált ember lennél, nem pedig egy bosszúálló kisstílű pöts?

5. Ahogy a pedagógusok nagyobb megbecsülését követelőket három mondaton belül összekötötted Rákosi Mátyással, közben számonkérve a történelem ismeretét, a műveltséget és a szellemi képességet, az egyenesen bearanyozta a napomat, köszönöm.

6. Kicsit megdöbbentem, amikor írtad, hogy az elmúlt 70 évben született „filmek jelentős része pedig minősíthetetlen, lila, öncélú baromság volt, minimális nézőszámot produkálva, ráadásul semmiféle össztársadalmi célt, értéket nem képviselve, miközben igyekeztek sárba rángatni mindazt, amit mi, sok millióan a magyarságról gondolunk”, ugyanis én,(aki egyértelműen nem tartozom a te „mi”-dbe libsiként) , ellentétben veled, pl baromi büszke vagyok az elmúlt 70 év filmeseire, akik dicsőséget szereztek a magyaroknak, az Oscarokkal, a velencei, berlini, cannes-i, locarnói, milánói, Karlovy Vary-i, trieszti, acerrai, lengyel, kanadai, belga, angol, francia, Európai Filmakadémia stb. díjaira, és továbbra is ellentétben veled, eszembe se jutna hazámat megalázni azzal, hogy ezeket "politikai indíttatású", nulla értékű eredményeknek nevezzem.

Plusz sztem ha filmekkel szeretnél foglalkozni (nincs ennél a világon nagyobb LOL), akkor legalább tegyél úgy, mintha fingod lenne a filmművészet történetéről, kereteiről, alkotásairól, stb.

7. Schilling Árpád már mindent elért nemzetközi porondon is, Berlinben, Milanoban, Franciaországban, Oroszországban, Kanadában, Szerbiában is díjazták, meghívták alkotómunkára, hogy te is értsd: fizettek neki a teljesítményéért piaci alapon , míg te az gazdag apádtól, hülyegyerekként kaptál egy vödör pénzt, hogy eltapsold fasságra, és neked ez sikerült kizárólag.

8. Az Aranybulla kritikáját elsősorban tekintélyes történészek fogalmazták meg. Pontosabban: Elhatárolódtak. A „balos felsőbbrendű értelmiségiek” pont nullára tehetnek a bukásról . Egyébként Ervin alakított már görög istent, ami sutyeráksznob értékrendben üti a király-játszást (már ha színészeket azon keresztül ítélünk meg, mennyire fontos embert alakítottak darabokban) (édesjézusgyerele) , szóval ő nyert.

9. Az, hogy Ervin féltehetségnek nevezett téged, az engem is felháborított. Teljesen egyetértek veled, ez ostobaság.

Teljesen tehetségtelen vagy. Nulla, zéró. Inkább mínusz.

10. Nem a pedagógusok melletti kiállás veszélyezteti ezt az országot.

Sokkal nyomasztóbb és nehezebben kezelhető veszély ugyanis nemzetállamunk lebontásának szándéka, a tagállami státuszunk erodálása, ennek a populista rendszernek manipulatív, mindent átszövő, kártékony működése, országunk kulturális, gazdasági, társadalmi, demográfiai szövetét szétbomlasztó, velejéig korrupt kormány elmebaj-propagandájának terjedése, és még sorolhatnám.

Na, ezért nem mindegy, ki melyik oldalra áll. (bocs hogy kicsit átírtam a szövegedet igazra)

11. Elmesélek valamit.: a forgatókönyvírók használnak kliséket, hogy pozícionáljanak kulturálisan, társadalmilag szereplőket. Amikor azt a szöveget mondja egy figura nyeglén, „hogy elviszlek egy körre valamelyik arany mercimmel”, akkor a sztoriban a karakter egy proli, ostoba, nagyképű újgazdag s@ggarc.

Én csak azt nem tudom, hány félidőt kell abban a pokolban élnünk, amivé a „te oldalad” kormánya teszi éppen ezt az országot.

Ez már a 90-es évek óta létezik a vendéglátásban, ahol decire mérnek bort. Csak most nevet kap és nem csak műszak végén érezzük az összetartozást. Kibaszott zsenik!

Ez már a 90-es évek óta létezik a vendéglátásban, ahol decire mérnek bort. Csak most nevet kap és nem csak műszak végén érezzük az összetartozást. Kibaszott zsenik!

a dunán

közben zenét hallgat

hangszóróból

majd megszólal egy műsorvezető

IGEN: gagyi rádiót üvöltet az üvöltő jetskin

nem elég, hogy a stégen a kajakom kellett összecsomagolni, mikor ezt megláttam, még az elgurult államat is kereshettem.