Inside the jar

szeretném, ha megcsókolna valaki, akitől bugyit kell cserélnem és megremeg a testem, kéz a kézben szaladunk a négyeshatos után aztán zihálunk Pesten hogy baszki, én már nem bírok futni, üljünk le egy padra, és ott elvesznék benne, szagolnám a nyakát, milyen jó lenne, hajnalig járni a várost, felszökni romos épületekbe, aztán aludj nálam, egyedül élek, kicsit nagy a kupi, bocs, hajnalban lemenni a nonstopba, hogy csináljak neki reggelit, 10 dekát kérek mindegy melyikből, szívecskésre vágnám a párizsit a kenyerén, bevinném tálcán, odaraknék egy cetlit is valami béna rajzzal és imádnám a csipás szemét, ahogy másnaposan ébred, aztán elmenne haza, én meg ittmaradnék az illatában, nézném a párnámon a lenyomatát és csak ülnék, mint akit megtépett egy vihar, zombiként bámulnám a mobilt és félreverne a szívem, ha pittyeg, bereccsent tiniként szorulna a torkom, mikor azt írná: jó volt veled majom, hiányzol, és rohannék át a városon, vinnék kakaós csigát meg energiaitalt, cigit is és aluljárós plüss vackot, aztán kinyitná az ajtót és ottmaradnék, később leánybúcsúra kunyerálnék likeokat fészen, bérelt limóból kurjongatnék donperinyonnal, keresztben szalag, olcsó parfüm és a diadal, hogy elkeltem ribancok, ötszáz fős esküvőn húznám be a hasam, csak fél adag töltöttkápit ennék, a menyasszonytáncból jöhet az ikea bútor és a valdiznis tapéta a gyereknek, veszekednénk, a te anyád, nem mert a tiéd, most hova mész, mikor jössz haza, miért nem figyelsz rám, majd a gyerekkel is ilyen leszel? pelenka nem volt a tescóban, de hoztam sört, holnap te viszed oviba, mert én már idegösszeroppanok, nem néztem bele a mobilodba, de már megint írt AZ a lány, legalább azt várd meg, míg iskolás lesz a gyerek, engem nem érdekel, mit csinálsz a szabadidődben, de a torkodat elvágom, ha lelépsz, valahogy már semmi sem a régi, kezdjünk el randizgatni, igen, egy idő után mindenki unalmas, hidd el, te is, térre van szükséged, menj, élj, csak gyere haza, te vagy az apja, várj még egy kicsit, csak csókolj meg úgy, hogy bugyit kelljen cserélnem és megremegjen a testem, aztán rohanhatunk a négyeshatos után mint rég, mert én vagyok az a lány, akibe beleszerettél és ha kell, minden reggel szívecskésre formázom neked a párizsit és összevásárolom az összes gagyi kínai plüsst, csak maradj még, ne legyen igaza anyádnak, igenis férfi vagy és meg tudod csinálni, nem vagy semmirekellő, mint az apád, látod, elaludt, te meséltél neki, azt imádja, gyere, bújj ide, még mindig olyan illatod van, mint mikor megismertelek, senki sem mondta, hogy könnyű lesz, de ahogy öregszel, egyre szebb vagy, néha sírok éjjel, mikor nézlek, és tudom, hogy pittyeg a mobilod és félrever a szíved, mert én már öreg vagyok és megszokott, viszont én minden nap úgy örülök neked, mint egy majom, és mikor dolgozni mész, nap közben sokat nézem a párnád és kurvára hiányzol, mert te tettél engem láthatóvá és bármi is történjen, örökké hálás leszek neked, akkor is, ha fogalmad sincs róla... ...ha fogalmad sincs róla.

Chinese circus ties down tiger for visitors

Az igazi kétségbeesést a remény táplálja

I don’t get you people. (Or at least many of you.) You are surrounded by other people you like, you love. You finally have that quality time for chatting and laughing. You’re still ditching your phones checking what’s up with others or sending messages.