Junkprogramming

Kicsit szentimentálisra sikerült a búcsúzkodás.

Aggasztó hogy látszólag mindenki szerint rendben van, hogy egy olyan kérés, amit 3 email alatt el lehetne rendezni (ezt kérem, megvan, köszi) már 100+ emailes threaddé növekedett, ahol egyértelmű, hogy igazából 3 chatgpt beszélget egymással, mindegyik csak visszakérdez, senki nem ért meg semmit, és látványosan nem akar senki konklúzióra jutni.

Ilyen threadből még indult egy tucat ebben a hónapban, a határidőkből (audit, szabályozásváltozás, tarifaváltozás) kicsúszva is csak a robotok szavát közvetítő biopostások vitatkoznak az egyszeregyen.

És a CEO-nk szerint ez a hatékony munkavégzés, végre pezseg a kommunikáció.

Még

Mindig

Nincs

Utódom

Vártunk éjfélig, közben senki ránk sem nézett

Többször próbáltunk elkapni, akit csak lehet, hogy most akkor mi lesz

Éjfélkor meguntuk, hazamentünk, lesz, ami lesz

Reggel megkaptuk az elbocsátó doksit, hogy 22:45-kor háromszor is szólítottak minket, de mi nem mentünk be 🤷

Közben láttuk, hogy a betegfelvevő kiabálva-káromkodva küld el rokonokat melegebb éghajlatra, akik 12 óra érdeklődnének, hogy egyáltalán él-e apjuk-anyjuk-fiúk, illetve hasonló hangnemben küldött el egy 15 körüli srácot, aki lehet, hogy lenyelt egy csavart és be volt pánikolva, hogy kilyukad a bele.

A csapatom központi tagja, a nagy veterán mérnök is beadta a felmondását, az így előidézett krízist a CEO szerint nekem kell megoldanom. Hát jó, persze, 20 napig még számíthat a maximálisan motivált együttműködésemre.

A CEO-nk erre a felmondásra úgy reagált, hogy "csalódott, amiért nem értékeli a csapat, hogy meg lett tisztítva, a pusztítást okozó emberek el lettek küldve".

Hát az úgy volt, hogy szó szót követett, és hirtelen felindulásból enyhe pénzügyi önsorsrontást követtem el.

Kevés ember munkásságát szerettem annyira, mint az övét. 2015 körül péntekenként kihagyhatatlan hallgatnivaló volt számomra a műsora a Bartók rádión.

50 Cent(i)

Megint vissza kellett ragasztanom 4 centit, ennyit a plusz egy lakás törlesztőrészlet megér, de már így is a naptárban scrollozás nélkül látom a szent napot, amikor már nem csak kimondatlanul mondunk le egymásról a gyárral.

Új data engineert keres a cég, mindenki tud róla, néhányan az embereim közül is, csak nekem, mint department headnek felejtettek el szólni, nem is én válogatom a CV-ket, a job description-t sem futtatták át rajtam. Valahol remélem, hogy ez, és az, hogy az elmúlt egy hónapban csak kétszer tartottuk meg a daily check-int a CEO-val, az előjele annak, hogy megkapom a kaszát, megmentené az idei költségvetésem.

Napi 14 óra munka után valahogy nehezen veszem rá magam, hogy keressem vagy egyáltalán kigondoljam a következő lépést a karrieremben. A nyarat szeretném kivenni és nem aggódni közben semmi miatt, de az elmúlt időszak álláskeresési tapasztalatai és a folyamatosan ketyegő lakáshitel nem igazán adnak okot a nyugalomra.

What was your first video game?

Feed your dashboard by answering my question, blogger.