Vár a gyár

Annak illusztrálására, hogy néha a másodlagos sérülések súlyosabbak lehetnek, mint az elsődlegesek, elmesélte, hogy van egy haverja, aki ha vért lát, abban a pillanatban elájul - aztán ha rosszul esik, és beveri a fejét, az onnantól még több vér ugye...

Én pedig megosztottam az egyik vicces élményem még az előző melóhelyről, ahol a sűrített/magasnyomású levegős pisztoly munkautasításában szerepelt leírva, színesben kinyomtatva, hogy NE FÚJJ BELE TESTNYÍLÁSODBA, MERT SÉRÜLÉST OKOZHAT! Rumcjász röhögve annyit fűzött hozzá, hogy hát ő is volt ipari tanuló, tudja, az unalom és a túltengő ifjonti energiák együtt milyen ötleteket szülnek, de valóban, tényleg ne. :D

ma a reggelinél lelkesen mesélte, hogy néhány éve a Lenti termálfürdőben üdült egy hetet, és az milyen klassz volt, illetve nagyon szépek ott (is) a magyar lányok.

Na most én attól 50 km-re születtem és nőttem fel. Eközben a balomon ült és röfögött - sajnos szó szerint, de ez egy másik történet - Joszip kolléga, aki szintén 50 km-re, csak a másik irányban.

Értem én, meg tudtam eddig is, hogy kicsi a világ, na de ennyire?!

A beszerzőcsapat újonca jött bemutatkozni, és ahogy meghallotta a nevem, magyarra váltott. Elmesélte, hogy szabadkai szerb, de a nagyanyja még annyira magyar volt, hogy más nyelvet nem is beszélt, így gyerekkorában elég sokat gyakorolta. Majd még mi is fogjuk a nyáron.

Török kollégám, Serkan

Ma előadta, hogy ő egy Szürke Farkas, Erdoğan elnök feltétlen híve amióta az eszét tudja - bár abban kételkedem, hogy tudja-e egyáltalán... -, és ha kitör a balhé, örömmel adja életét és vérét Törökországért. Már ameddig és amennyiben azt Erdoğan vezeti.

Ma elmesélte, hogy gyerekkorában a szülei egyszer egyedül hagyták otthon, amit ő megfelelő pillanatnak érzett, hogy kipróbálja, milyen belenyúlni a konnektorba. Égési sérülés lett a következménye, meg minden.

Aztán hogy, hogy nem, villanyszerelő vált belőle, ezt a szakmát űzi úgy harminc éve - ha pedig nem a munkában szerelget mindenféle elektronikus kütyüket, akkor szabadidejében rádióamatőr, és egy ilyen helyi klub oszlopos tagja (láttam a klubjelvényes pólóját, ráhívezve a neve).

Hétvégén a klubbal ellátogattak a Deutsches Museumba, annak is egy "sima" látogatóktól elzárt részébe, ahol végignézhették és -tapogathatták a rádiótörténet összes fontosabb állomását, eszközét Marconitól napjainkig és vissza.

Már vágja a centit a nyugdíjig, ezzel párhuzamosan küzd a digitális világgal. Kérdései és kérései hozzám eddig:

Hogy állítottál be automatikus aláírást a levelezőprogramban? Légyszi csinálj nekem is.

Hogyan csináltál a monitorodra olyan virtuális sárga cetliket (alias Sticky Notes)? Légyszi mutasd meg, hadd én is. /egyelőre továbbra is fizikailag létező cetlikkel van teleragasztgatva a monitora alja és oldalai/

Figyu, mi az a widget?

ma a reggelinél lelkesen mesélte, hogy néhány éve a Lenti termálfürdőben üdült egy hetet, és az milyen klassz volt, illetve nagyon szépek ott (is) a magyar lányok.

Na most én attól 50 km-re születtem és nőttem fel. Eközben a balomon ült és röfögött - sajnos szó szerint, de ez egy másik történet - Joszip kolléga, aki szintén 50 km-re, csak a másik irányban.

Értem én, meg tudtam eddig is, hogy kicsi a világ, na de ennyire?!

A beszerzőcsapat újonca jött bemutatkozni, és ahogy meghallotta a nevem, magyarra váltott. Elmesélte, hogy szabadkai szerb, de a nagyanyja még annyira magyar volt, hogy más nyelvet nem is beszélt, így gyerekkorában elég sokat gyakorolta. Majd még mi is fogjuk a nyáron.

Török kollégám, Serkan

Ma előadta, hogy ő egy Szürke Farkas, Erdoğan elnök feltétlen híve amióta az eszét tudja - bár abban kételkedem, hogy tudja-e egyáltalán... -, és ha kitör a balhé, örömmel adja életét és vérét Törökországért. Már ameddig és amennyiben azt Erdoğan vezeti.

Ma elmesélte, hogy gyerekkorában a szülei egyszer egyedül hagyták otthon, amit ő megfelelő pillanatnak érzett, hogy kipróbálja, milyen belenyúlni a konnektorba. Égési sérülés lett a következménye, meg minden.

Aztán hogy, hogy nem, villanyszerelő vált belőle, ezt a szakmát űzi úgy harminc éve - ha pedig nem a munkában szerelget mindenféle elektronikus kütyüket, akkor szabadidejében rádióamatőr, és egy ilyen helyi klub oszlopos tagja (láttam a klubjelvényes pólóját, ráhívezve a neve).

Hétvégén a klubbal ellátogattak a Deutsches Museumba, annak is egy "sima" látogatóktól elzárt részébe, ahol végignézhették és -tapogathatták a rádiótörténet összes fontosabb állomását, eszközét Marconitól napjainkig és vissza.

amúgy pszichológussal készültem a munkanélküliségre, hogy ne járjak úgy, mint legutóbb, hogy teljes depresszióban könnyezek a kanapén, de egyszerűen kibírhatatlan ez az anyagi nyomor, mert bármire küldöm el a CV-m, ahova egyszerűen 100%ig passzolnék, vagy ghostingolnak vagy visszautasítanak. egyelőre tanulok, plusz tortákat és kovászos kenyereket sütök eladásra, de nyilván eddig többet költöttem az eszközökre, mint amennyi visszajött. plusz olyan váratlan lakáskiadások ütik fel a fejüket, hogy ma egy órát sírtam mikor megjött az éves villanyszámla elszámolás.

hogy kéne melót szerezni?????? szárnyas fejvadász-profossion-linkedin szentháromságon kívül létezik bármilyen oldal?? vagy várjam ki, amíg kirúgnak mindenkit az mtva-tól és végre teljesülhetne az álmom, hogy tévénél dolgozzak OR bele kell törődnöm, hogy irodaházban fogok takarítani éjszakai műszakban.

Tehát kedden délután behívattak, ott ültünk az igazgatóhelyettes irodájában:

a vén náci igazgatóhelyettes, akinek épp csak a vaskereszt nem lóg a nyakában, és amúgy szeptemberben nyugdíjba vonul

a vágásra érett hízó disznó HR-es picsa, akit mindenki egységesen utál, mert egy borzalmas alak (nemcsak szerintem)

a kvázi-kisfőnököm, aki maradhatott volna élete végéig búvároktató Balin, de idézem, az "nem nyújtott neki elég szellemi kihívást"

... és közölték, hogy nem hosszabbítják meg a nyár végén lejáró szerződésem. Most már kötelező lenne nekik rendes határozatlan idejűt adni így három év niggerkedés után, lennének mindenféle munkavállalói jogaim, meg ilyen apróságok, de ezt ők nem akarják, nem áll érdekükben, úgyhogy inkább elengednek. (ide citálom @uzemi-kollektiva kartársat, őt szokták ezek érdekelni még)

A maradék három hónapomból egyet szabadságon töltök, a másik kettőből annyi időre íratom ki magam betegszabira, amennyire csak emberileg és orvosilag lehetséges. Ha mégis bent leszek, mondtam közvetlen munkatársaimnak, csak tűzriadó esetén vagyok hajlandó megmozdulni...

Egyébként a főnökség is csak annyit kért, hogy a maradék időben adjam át a tudásom és tapasztalataim a fiataloknak - akkora a fluktuáció, hogy a 150 fős cég kb. fele később jött, mint én, a három évemmel már "nagy öregnek" számítok, ha valami nem tiszta, sokan engem kérdeznek, hívnak. Ezt amúgy à la Vitray - "Csak ülök és mesélek" - örömmel megteszem, nem fáradtság.

ma a reggelinél lelkesen mesélte, hogy néhány éve a Lenti termálfürdőben üdült egy hetet, és az milyen klassz volt, illetve nagyon szépek ott (is) a magyar lányok.

Na most én attól 50 km-re születtem és nőttem fel. Eközben a balomon ült és röfögött - sajnos szó szerint, de ez egy másik történet - Joszip kolléga, aki szintén 50 km-re, csak a másik irányban.

Értem én, meg tudtam eddig is, hogy kicsi a világ, na de ennyire?!

A beszerzőcsapat újonca jött bemutatkozni, és ahogy meghallotta a nevem, magyarra váltott. Elmesélte, hogy szabadkai szerb, de a nagyanyja még annyira magyar volt, hogy más nyelvet nem is beszélt, így gyerekkorában elég sokat gyakorolta. Majd még mi is fogjuk a nyáron.

Török kollégám, Serkan

Ma előadta, hogy ő egy Szürke Farkas, Erdoğan elnök feltétlen híve amióta az eszét tudja - bár abban kételkedem, hogy tudja-e egyáltalán... -, és ha kitör a balhé, örömmel adja életét és vérét Törökországért. Már ameddig és amennyiben azt Erdoğan vezeti.

Amikor félő volt, hogy az állam bevezeti a kijárási tilalmat, előre legyártották nekünk aláírva, lepecsételve az igazolást, hogy akkor is bemehessünk húzni az igát, ha mindenki másnak fővesztés terhe mellett otthon kell ülni a seggén.

Amikor félő volt, hogy az állam bevezeti a kijárási tilalmat, előre legyártották nekünk aláírva, lepecsételve az igazolást, hogy akkor is bemehessünk húzni az igát, ha mindenki másnak fővesztés terhe mellett otthon kell ülni a seggén.

Képzeljétek, egy hét múlva új munkástanácsot választanak a gyárban. 13 jelölt (kilenc férfi, négy nő) közül kerülnek ki a héttagú (öt férfi, két nő) tanács új tagjai. 116 férfi és 46 női dolgozót fognak, fogunk képviselni.

A nemek arányára gondoltak, a nemzetiségekére azonban nem: kb. a dolgozók fele külföldi, de a jelöltek közül én vagyok az egyetlen, aki nem bajor.