magára a felvonulásra soha nem mentem ki - leszámítva persze a tavalyit - mert ilyen sok boldog embert magam körül én sajnálatos módon képtelen vagyok elviselni huzamosabb ideig, viszont egyszer, úgy 15 éve kábé didzséztem a Beat On The Bratban valamilyen hivatalos Pride-afterbulin, egy csomó olyan zenével készültem, ami szerintem nagyon GAY és perfektül illik az alkalomhoz, poszt/mutáns-diszkó, hi-nrg, electroclash, szintipop, kis italo, meg ezek leágazásai, mittudomén, tényleg komolyan vettem a feladatot, és hát nyilván könnyű kitalálni, hogy GIGANTIKUS sikerem volt, természetesen senki nem táncolt, csak így tanácstalanul álldogáltak a bulizni vágyó homoszexuális honfitársaim, mintha legalábbis Stockhausent játszottam volna, meg úgy ötpercenként odajött valaki, hogy Jennifer Lopezt, Ruzsa Magdit vagy faszom tudja, kábé ROMANTICOT kérjen, szóval ezzel a kínszenvedéssel telt el ez az egy-másfél óra, mondjuk vittem Sugababest, Kylie-t meg korai, nem kislemezes Madonnát is, ilyenkor talán volt valami táncszerűség is, de szerintem abban a közegben még ezek is túl alternatívnak számítottak. nem tudom, pontosan mi annak a pszichológiája, hogy emberek, akik kicsit ilyen kívülállóként nőnek fel, kizárólag a falunapokra meg céllövöldékre optimalizált zenékkel tudnak azonosulni, de tök érdekes.
turnnoffyourmind
jacobvanloon
vaporwave
theartofmadeline
tangentwithtanner
dededos
kianamaiart
baratheonpilled
