#ugy

-Soha senkit nem fogok úgy ölelni mint téged..

-Soha senkit nem fogok úgy csókolni mint téged..

-Soha senkit nem fogok úgy hiányolni mint téged...

-Soha senkire nem fogok úgy nézni mint rád..

-Soha senkit nem fogok úgy szeretni mint téged...

•Z•

Había expuesto tan fuertes argumentos para convencerla de que soy fea e imperfecta, que al final el terminó creyéndolos.... Y su mirada que un día me desnudaba ahora proyectaba lástima, y algo de ternura. 

Egy jó hosszú napon voltunk túl. Hiába voltam iszonyatosan fáradt mégis fentmaradtam és veled beszélgettem. Aznap is megkérdeztem azt amit minden nap. “Szeretsz?” Írtad. Én erre azt válaszoltam mint mindig. Hogy igen,nagyon. De ezután jött egy újabb kérdés.:

-És még ÚGY is szeretsz?

Tudtam mire gondolsz. Hiszen tudtad,hogy még mindig szerelmes vagyok beléd és “hallani” akartad tőlem,hogy még mindig így van-e.

-Nem tudom..ez bonyolult.

Először nem értedted a válaszom így elmagyaráztam.

-?

-Igen,még szeretlek. Viszont már múlik. Még mindig nem annyira mint én szeretném de már múlik.

Pötyögtem be a választ és elküldtem. Hazudtam. Még mindig ugyan annyira szeretlek mint az elején. Csak addigra már megtanultam kezelni. És megtanultam elfogadni,hogy sosem fogsz. Viszont az erre jövő üzeneted úgyszint meglepett. Nem kicsit.

-Örülnél neki ha kiszertnél belőlem?

Kérdezted. Nem tudtam mire vélni. Hát nem lenne könyebb így mindkettőnknek?

-Ami sosem lesz viszonozva azért kár szenvedni.. — írtam.

-Igaz.