SZERETHETETLEN

Az a baj, hogy ha az ember „megvan”, attól még nem boldog. Egy szürke, közbülső állapotban van, ahol minden reggel felkel, és éli az életét, néha még nevet vagy mosolyog is, de ez nem jelent sem örömet, sem boldogságot. Ha „megvagyok”, akkor nem várom a következő napot, a következő másodpercet, és igazából nem élvezem az életemet. A legtöbb ember beéri azzal, hogy „megvan”, engem is beleértve, és mindenki úgy tesz, mintha ez rendjén lenne, pedig igazából gyűlöli. Az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy várjuk, mikor törhetünk ki abból, hogy „megvagyunk”.

Az évek során megtanultam megfogalmazni a gondolataimat csendben maradni.

“Légy azzal, akivel inkább elveszítenél mindent, minthogy elveszítsd.”

azt akarom, hogy mi legyünk a példa arra, hogy ha két ember szüntelenül kitart egymás mellett, akkor nincs lehetetlen és mindent megoldanak...

próbaltad már zenével kitölteni azt az ürességet ami benned van?

van, hogy olyat keresünk, akit jobb nem megtalálni