#tolem

Egyszerűen szörnyű, még annál is kevesebbet eszek, mint amennyit szoktam, mindig hangoson van a telefonom, hátha egyszer a te üzeneted ébreszt majd fel álmomból, azokat a zenéket hallgatom, amikről te jut eszembe és visszajátszom magamban az átélt emlékeket, sokat járok azok felé a helyek felé, amerre együtt jártunk, hátha egyszer ott talállak, bunkó vagyok mindenkivel, mert senki sem érdekel, aki nem te vagy, folyamatosan kárt teszek magamban, hisz jobban viselem a fizikai fájdalmat, mint a lelkit, sok gyógyszert beszedek, mert addig is kikapcsolódok egy kicsit és nem kattogok rajtad, kevésnek érzem magam, és mindezért magamat okolom, hiányzol és nem tudom elfogadni, hogy eldobtál

Nemrég ismét megkérdezték, hogy milyen nélküled

Sokkal jobban élvezem az életet, mint eddig valaha, a közös helyeinkről már csak a szép emlékek jutnak eszembe, és nem várom, hogy véletlen ott találjalak, ha meglátom valahol a közös képeink boldogan emlékszem vissza az átélt pillanatokra, hisz mindketten őszintén boldogok voltunk, amikor együtt lehettünk, miután sikerült lezárnom veled mindent elkezdtem kevésbé pusztítani magam, először leálltam a gyógyszerekkel és sikerült a matek bukásomat feljavítanom, hisz te magad mondtad, hogy ez az utolsó évem és senki miatt nem ronthatom el a hátralévő életem, nem csak az eredményeim javultak, hanem a kedvem is, ami leginkább a barátaimnak köszönhető, most pedig büszkén kijelenthetem, hogy soha nem voltam még ennyire boldog és kiegyensúlyozott, életemben először normálisan eszek, azt hiszem ez az alakomon meg is látszik, a telefonom már nem azért van hangoson hátha egyszer írsz, mert tudom, hogy nem fogsz, sajnálnom, hogy vége lett, de nagyon sokat köszönhetek neked, és remélem egyszer megtalál a boldogság, mert megérdemled, a közös zenéink hallatán se rándul már görcsbe a gyomrom, felidézik a közös kocsikázásainkat, szerencsére a bunkóságom is csak pár napig tartott, nem tudok hosszútávon bunkó lenni a környezetemmel, már semmilyen módon nem bántom magam, hálás vagyok mindenért, amim van, és hiszem, hogy egyszer majd eljön az, aki nekem lett teremtve, addig pedig élvezem a fiatalságom, szórakozni járok, néha iszok, és teszek egy szép jövőért, csak tudd, sajnálok mindent, amivel valaha is megbántottalak, már nem szerelemből, de szeretlek és ugyanúgy fontos vagy nekem, nélküled most nem lennék az, aki vagyok, és tudom, hogy egyszer majd megbánod, hogy így eldobtál, de sajnálom, mert akármikor is jössz rá, már késő lesz

T🤞