Kiöltöztem neked, felvettem a szép ruhámat, megcsináltam a sminkem, fújtam a kedvenc parfümömet.
Az a nap is pont olyan volt, mint ez. Az ég borult, a levegő hűvös. Még a gondolataim is majdnem ugyanazok voltak. Rólad szóltak akkor is, és most is, annyiban különböztek csak, hogy most azt akartam, hogy itt legyél. A múltkor azért gondoltam rád, hogy elhatározzam, tűnj el a fejemből. Magabiztosnak éreztem magam, eldöntöttem, hogy lezárom végre, elengedlek, kizárlak. És lám, megjelentél. Megjelentél, és én szóhoz sem tudtam jutni. Azóta sem tudtalak elengedni. Azóta is minden nap eszembe jutsz.
És most kiöltöztem neked. Hátha ez a nap is pont ugyanolyan lesz, mint akkor. Megjelensz, és elveszed a szavaim.
