#tamasz

Az elmúlt időszak próbára tett. Előfordult, hogy szinte elviselhetetlennek éreztem a terheket, de most feléd fordulok, abban a reményben, hogy te a gyógyulás és a megújulás hónapja leszel.

Nem várom, hogy minden problémám egy pillanat alatt eltűnjön, de azt kívánom, hogy adj erőt, hogy minden napot elviselhetőbbé tegyél. Adj nekem rugalmasságot, hogy képes legyek alkalmazkodni a változásokhoz, kedvességet magam felé, és reményt, hogy a kitartásom értelmet nyer.

Készen állok, hogy veled együtt lépjek. Kérlek, légy a belső békém és a gyógyulásom kezdete. Hagyjuk, hogy a fájdalom elhalványuljon, és találjunk erőt a folytatáshoz.

Ez egy olyan árnyék ami támaszt nyújt,figyeli a lèpteimet és bátorítja a döntèseimet.

Sokáig azt hittem hogy ez az árnyék egy másik embert takar, olyan valakit aki mindig ott van melletted és örökké maradni is fog.

Ez az árnyék volt mindig az a dolog amit legelőször csodáltam a tükörben, hiszen ez egy jobb dolog nálam, ez segített át mindenen.

Majd idővel rájöttem arra, hogy az árnyék saját magam vagyok,hiszen csak én maradtam. Döbbenten ültem emlèkeim felett, s töprengtem azon,hogy vajon milyen lett volna ha mindvègig saját magamat tartom támaszomnak.

Nehéz az út amin végig megyünk utolsó szíbdobbanàsig, de talán megkönnyítem azzal, hogy többé nem úgy nézek a tükörbe hogy mást lássak előbb önmagam helyett.