most igy amugy ez a pszichologusos poszt felvetett bennem egypar kerdest, peldaul, hogy annak, akinek amugy is kurvanehez beszelnie az erzelmeirol es erzeseirol es gondolatairol, aki azt tanulta, hogy maszkolassal tud csak tulelni es megovnia magat a serulesektol, az, aki bizonytalan es fel kimondani, amit gondol, mert korabbi tapasztalataibol, vagy egyszeruen csak berogzodesbol az az elmenye tarsul hozza, hogy abbol baj lesz, akkor visszaelhetnek vele, esetleg felreertik, vagy ami megrosszabb, hogy figyelmen kivul hagyjak, szoval hogy ok, akik a leginkabb segitsegre szorulnanak, azoknak eloszor azt kellene megtanitani, hogy merjenek beszelni, azt a belso kontrollt es gatat kellene feloldani bennuk, hat hogyan mondjak en ki egy idegennek olyan dolgokat, amiket sokszor leirni sem tudok? engem peldaul szerintem tiz eve nem latott senki sirni, pedig
szeretnek valakinek sokat jelenteni vegre, ugy igazan
