VALLOMĂS; avagy mi van az ĂrĂĄssal meg velem:
Sokat gondolkodtam rajta, hogy megĂrjam-e ezt, aztĂĄn kĂ©sĆbb azon, mikor. De most mĂĄr eljött az ideje.
Annak az okai, hogy miĂ©rt ĂĄlltam le a Keltike, a lĂĄzadĂł c. regĂ©nyem ĂrĂĄsĂĄval, Ă©s hogy miĂ©rt nem kezdtem el a Koi Klubot, elĂ©ggĂ© szerteĂĄgazĂłak. Viszont most leginkĂĄbb az, hogy OCD-s vagyok, vagyis kĂ©nyszerbeteg, Ă©s ez a szörnyeteg Ășgy elhatalmasodott rajtam, hogy nemcsak a kreativitĂĄst, hanem a normĂĄlis Ă©letet is elvette tĆlem (remĂ©lhetĆleg csak egy kis idĆre).
Persze amennyire drĂĄmaian hangzik, annyira kezelhetĆ dologrĂłl van szĂł, hiszen vannak mĂłdszerek az OCD kordĂĄban tartĂĄsĂĄra. EzĂ©rt vĂĄlasztottam a gyĂłgyszer Ă©s a terĂĄpia egyĂŒttes erejĂ©t.
Ennek a posztnak viszont nemcsak az a cĂ©lja, hogy "coming outoljak" a kĂ©nyszerbetegsĂ©gemrĆl, hanem az is, hogy felhĂvjam a figyelmet arra, mennyire fontos odafigyelni a mentĂĄlis egĂ©szsĂ©gre. Nem mindenki olyan, hogy csak "divatbĂłl" öndiagnosztizĂĄl, van bĆven, akinek komoly szenvedĂ©st okoz a zavara, betegsĂ©ge. Nekik orvosokra, gyĂłgyszerre, terĂĄpiĂĄra Ă©s egy tĂĄmogatĂł közegre van szĂŒksĂ©gĂŒk.
Egyszer majd Ășjra Ărni fogok (mint a hozzĂĄm hasonlĂłan OCD-s John Green), de most ezen a rögös terĂĄpiĂĄs Ășton kell elindulnom.
Ha valakit mélyebben érdekel a kényszerbetegség, annak Attis összefoglaló videójåt ajånlom a témåban: