Kiss Balázs feljegyzései

No mindenesetre most a Kami Hotel ajánlóját és a borítóképeimet tudjátok megnézni az oldalon:

https://ko-fi.com/baraaju

Fent van a támogatói Ko-fi oldalamon az új, ingyenes, de támogatható történetfolyamom, a Kami Hotel ajánlója/fülszövege:

Megdöbbentően gyorsan elröppentek a hetek, meghoztam nektek a jégmadár utolsó fejezetét. Abszolút spoilermentesen annyit elárulhatok a megszületéséről, hogy ez volt talán a legtöbbet átírt fejezet, noha a cselekmény végkifejlete nem változott. Az elejében és a végében voltam a legbiztosabb. Mondhatni, "erre ment ki a játék". Remélem, tetszeni fog a többségnek, aki olvassa, és lesznek, akik követnek tovább, mert az írást nem hagyom abba, sőt... tele vagyok ötletekkel. Habár ezt a mágikus realista, lélektani, nehezen besorolható, egyáltalán nem mainstream vonalat egy darabig biztos nem folytatom (hiszen nem volt rá kiadói igény; vagy nem lett elég minőségi; nem tudhatok erről semmi tutit).

Bájitalok és szemfogak (egy cozy fantasy regényötlet ajánlója/ismertetője)

Ani Ó Mearu egy ifjú magivámpír hegyes fülekkel és rózsaarany színű hajjal. Ő azonban nem szereti a hivatalos elnevezést használni, inkább elpírnek mondja magát. Elpírnek, vagyis egy elf és egy vámpír gyermekének. Viszont azért magivámpír mégiscsak, mert vér helyett mágiát, pontosabban magit szív a humanoid és egyéb mágikus lények magiereiből.

Kamaszkoráig vámpír apja kastélyában éldegélt, de egy tragikus éjjel után – amiben része volt jó pár vasvillával és kihegyezett karóval felfegyverkezett parasztnak – évekig egyedül kóborolt a széles világban munkát és/vagy nyugalmat keresve. A tűzben odavesző elf anyja még halála előtt a kezébe nyomott egy szütyőt tele arannyal. Ani ennek a felét bizakodva a letelepedésre teszi félre, miközben a magi illatára elő-előbukkanó hegyes szemfogai szinte mindenkit elriasztanak előle.

Aztán egy szép napon megment egy rózsaarany színű denevért, ami cserébe egy kedves tengerparti városba vezeti őt. Itt rátalál a céljára és otthonára: egy kívülről kopott, aprócska, üres üzlethelyiségre, ami belül varázslatos módon tágas. Hirtelen ötlettől vezérelve kitalálja, hogy megveszi a boltot, és bájitalokat fog árulni. Mert ez az egyetlen módja annak, hogy valamit visszaadjon a mágiából, amit elvesz másoktól. Igen ám, de ehhez meg kell tanulnia a bájitalfőzést, amiben jelenleg épp egyáltalán nem jeleskedik.

Viszont idővel mellé szegődik egy hozzá hasonlóan magányos, fehérhajú – pedig ugyancsak fiatal –, sebhelyes arcú férfi, akiről kiderül, hogy egy alkimista zseni. Az ő segítségével Ani pompázatosan felfuttatja Bájos Bájitalok nevű boltját, ami közben valahogy elkezd egyre nagyobb és bámulatosabb lenni belülről. Ezért aztán különféle szekciókat alakítanak ki benne; így a betévedő vendégek akár egy teára vagy süteményre is leülhetnek, miközben a bővülő személyzet bájosan ellátja őket.

Persze nem lehet minden egy nagy habos torta. Valami bizony nem stimmel az üzlet elvarázsolt épületével, és mintha a kis denevér is ideges lenne… hosszú órákra eltünedezik, Ani pedig egyre jobban aggódik miatta.

Aztán megjelennek az első kiszipolyozott, sápadt áldozatok.

És ki mást lehetne gyanúsítani, mint a bájos, de hegyes szemfogú Ani Ó Mearut?