#mittegyek

Azt mondtad, hogy túlságosan is törődtem veled. Hogy én túl jó vagyok, neked meg van egy rossz oldalad is, amit nem ismerek. Én sem értettem, hogy miért szerettem beléd ennyire. Az az igazság, hogy megijesztett téged a szerelmem. Annyira erős, és gondoskodó volt. Igazán boldog voltál velem, ezt ne tagadd. Annyira csodálatos pillanataink voltak. Azt a bizonyos mosolyt sosem sikerült lehervasztani az arcodról, ha velem voltál.

Ilyenkor este érzem azt, hogy megöl a hiányod. Végre csend lesz a fejemben, az egésznapos zűrzavar abbamarad.

És akkor jössz te. Mindig csak te.

Ma nem sírtam... bár.. igen kevés választ el tőle. Annyira hiányzol. Kacérkodok a gondolattal, hogy visszahallgassam megint a hangüzeneteidet. De az instant megrepesztené a szívemet.

Mit csinálsz most? Milyen volt a napod? Milyen zenét csináltál mostanában? Mikor mész tetováltatni?

Gondolsz néha rám? Belőled is előtör néha az indokolatlan sírás?

Valamit nagyon megváltoztattál bennem. Nem ugyanaz az ember vagyok, mint előtted. Most valami sokkal kegyetlenebb érzés van bennem, mint eddig valaha. Ha, szívfájdalmam volt, mindig másnál kerestem vigaszt.

Na, de most... rá sem tudok nézni másra. Nem is akarok. Nem mindenáron szeretnék kapcsolatot, hanem VELED szeretnék kapcsolatot.

Folyton eszembejut, ahogy a churrosos kocsi tükrös részében tanulmányoztam magunkat. Te védelmezően átkaroltál, én meg egy szó nélkül odabújtam. Azt láttam rajtad, hogy mindentől is megvédesz majd. Hogy sosem fogsz bántani, és mindig mellettem leszel.

Mikor az egyik szemem sír, a másik azt mondja nevessek...😢🙂