Láttalak ma, megtámadtak az érzések
Sírtam,üvöltöttem a fájdalomtól
Hiszen a tudat hogy nem lehetek veled és nem nevethetünk együtt szétszedett
Nem mertem odamenni, úgy voltam vele most jobb nélkülem neked, a barátaiddal legalább megfeledkeztel a közöttünk lévő feszültségről
A legboldogabb de egyben a legyszomorúbb ember voltam
Ez rádöbbentett arra,hogy nélküled kevesebb,szinte semmi vagyok
Ott ültél és jól érezted magad
A pillantásod rám vetetted, ahogy láttam egy fél mosoly kanyarodott az arcodon
Szétzuhantam, rájöttem arra hogy akármilyen mélyen vagyunk a fájdalomban,csak együtt tudjuk ezt átvészelni
Hiszen nélküled még egy pohár víz elfogyasztása is könnyekkel teli
Hiányzol, nem tudom ezt hogy mondjam el neked, de tudnod kell mindent megbántam amit tettem ellened, és amivel megbántottalak