#kinzas

Számukra felejthetetlenül.

Hanem azért, mert a viszonzatlan szerelem hamarabb megöl, mint bármilyen betegség...

jovohet ilyenkor mar sokkal vekonyabb leszek mint most

Voltatok már igazán szerelmesek? Nem az a szerelem, amit bemesélsz magadnak, hogy az vagy és huh de jó nekem.. Arra a szerelemre gondolok aminek minden perce a magasba repít és amikor ránézel a KINCSEDRE, az maga a MÁMOR, amely soha nem érhet véget. Aminek soha az életben párját nem találod. Amikor tudod, hogy ő az, akivel lenned kell. A legrosszabb is a legjobb vele. Remélem valaki érti, hogy miről beszélek. És kívánom, hogy a továbbiakat soha de soha ne kelljen értenie. Na, van hogy sz**ul sülnek el a dolgok. Ennek a szerelemnek kellene maradnia, hiszen tudod, es egyszerűen minden porcikádban érzed hogy soha de soha amíg világ a világ nem fog elmulani. Lassan egy honapja, hogy elmentél, és valami csodával határos módon, nekem még mindig minden percem rólad szol. Kb 5 percre tudlak elfelejteni. Aztán jön a pokol. Az elmúlt hetekben megjártam minden bugyrát, egytől egyig. Az összes démon fejet hajt, ha meglát hiszen a lelkem romlott része már rendesen erősebb, mint ők valamennyien. Megbeszéltem veled, hogy az otthon szerintem egy személyt tükröz. Rájöttem, hogy nekem te vagy az otthonom. Minden éjjel magam mellett kereslek. MINDEN KIBASZOTT ÉJJEL. Sosem talállak. Hulla részegen szerelmet vallunk egymásnak a telefonban, magzatpózban bönbölök, és a barátaim törlik az arcomról az elfojt festéket. Te erre nem emlékszel. Persze az én fejemben még most is csengenek az útolsó mondataid. Nem tudok mást szeretni. Nem is akarok már mást szeretni. Mellettem a te helyed van, amit nem vehet át senki. Veled akarok lenni. Mindennél és mindenkinél sokkal de sokkal jobban szeretlek. Tudom, ha nem sietsz a megmentésemre, akkor a lelkem ebbe bele fog halni. ( jobb esetben csak a lelkem) mégis mindig mosolygok. Légy büszke rám kérlek. Szeretlek kincsem. Várlak haza...

-Jókai Mór: A kőszívű ember fiai