Az élet paradoxona;
Mindig is egy olyan fĂ©rfira vĂĄgytam akinek nem kell könyörögni, hogy talĂĄlkozzunk, töltsĂŒnk egyĂŒtt több idĆt vagy, hogy reggel ĂĄlmos fejjel is azt mondja, hogy mennyire gyönyörƱ vagyok. Ăs tessĂ©k. Megkaptam.
Ăs akkor mi a problĂ©ma?
Az, hogy nem tudom Ă©rtĂ©kelni. Nem tudom szeretni. Nem tudom hogyan kell bĂĄnni egy ilyen fĂ©rfival. Ăs nap mint nap bƱntudatom van, hiszen szĂvĂ©t lelkĂ©t kiteszi nekem, de nem tudom Ă©rtĂ©kelni. Pedig akĂĄrmennyire is szeretnĂ©m, minden erĆmmel azon vagyok, hogy Ă©n is ugyanĂșgy szeressem ahogy Ć engem.
Ăs hogy ez miĂ©rt van?
Azok az emberek miatt akik tönkre tettek, akik azt mondtĂĄk, hogy bĂzzak bennĂŒk, Ćk szeretnek aztĂĄn amikor legnagyobb szĂŒksĂ©gem volt rĂĄjuk a mĂ©lybe dobtak. Akik kihasznĂĄltĂĄk a szeretetem, mert Ă©n hĂŒlye Ășgyis megbocsĂĄtok bĂĄrmit is tesznek. Nem kĂvĂĄnok semmi rosszat csak, hogy a karma adja vissza.



















