#justdeepbluerose

Boldog vagyok, de mégis még mindig szomorú... Miért játszik egy ilyen mocskos játékot velem az elmém?

...és a szívem újra hevesen kezd verni mikor megpillantalak téged!

Nem vicces hogy egy idegennek aki reposzoltja a posztajinkat Tumblr-ön hamarabb kiöntjük a lelkünket, mint bárki másnak?

Már nem téged akarlak! Vagyis rosszul fogalmaztam... Téged akarlak, viszont sajnos nem foglak megkapni, így valaki mást akarok! Akinél van esélyem, aki segít nekem majd elfelejteni téged, és aki annyira szeret majd mint én őt!

- Fáj, éget, meg fog ölni belülről!

...és hónapok óta elsőnek, de ma megint sírtam miattad.

Mióta iskola van kerültelek, és nem néztem a szemedre, sőt még rád sem. De tegnap tőlem tíz centiméterre álltál, addig nem mertem még csak a fejemet felemelni se ha olyan közel voltál, viszont akkor... Rád néztem, és közelről láttam a gyönyörű szemeidet, el kell mondjam hogy ez volt a legcsodállatosabb érzés amit eddig éreztem!