Épp egy osztálytársunk házibulijában voltunk, és úgy tűnt már csak mi vagyunk józanok.

- Kimegyünk levegőzni picit? Itt túl sok ember van. - kérdeztem tőle.

- Persze, menjünk. - mosolygott rám, majd kisétáltunk a tornácra.

Kifelé menet gondoltam viszek egy üveg bort, ha esetleg szomjasak lennénk.

- Nézd csak mit találtam út közben. - lengettem meg előtte mosolyogva a bort.

- Hát nem is tudom, jó ötlet ez? - húzta el a száját.

- Ugyan, ennyitől nem rúgsz be. - győzködtem.

- Oh, én nem is magam miatt aggódok. - mosolygott rám.

- Nagyon vicces kedvedben vagy úgy veszem észre. - vágtam fancsali képet.

- Inkább nyisd ki. - nyújtottam felé.

Egy kicsit szenvedett vele, de végül megbirkózott a feladattal.

- Már azt hittem fel kel a Nap mire kibontod. - mosolyogtam rá.

- Tudod mit? Ha ezt gondoltad rólam, akkor nem kapsz belőle.- emelte a feje fölé az üveget.

- Nemár, visszaszívom. Tudod, hogy csak vicceltem. - vágtam szomorú fejet.

- A-a, ez már az enyém. - vigyorgott.

Megpróbáltam elérni. Ugráltam, könyörögtem, de semmi sem hatotta meg. Az egyik rosszul irányzott nyújtózkodásomnál sikeresen kiütöttem a kezéből és lám. Volt bor, nincs bor.

- Uff, most nézd meg mit értél el vele? - fordultam el tőle, majd megtámaszkodtam a korláton.

- Jaj, ne haragudj már. Ez csak egy üveg bor. - ölelt meg hátulról.

- Egy rohadék vagy. - próbáltam lelökni magamról.

- Te pedig gyönyörű. - kezdte puszilgatni a nyakam.

Oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférjen a fedetlen bőrömhöz és élveztem a kényeztetést, az ajkai által nyújtott gyönyört.

- Ugye tudod még, ha elgyengültem is nagyon haragszok rád?-fordultam felé és a nyaka köré kulcsoltam a kezeim.

- Persze, de ezt mindketten tudjuk meddig fog tartani. - kaccsintott rám.

- Igen? Na és meddig? - mosolyogtam rá.

Egy hirtelen mozdulattal a korlátra ültetett és a lábaim közé fészkelte magát, majd a csípőmbe markolva közelebb húzott magához.

- Addig, amíg ez az átkozottul sokat takaró ruha le nem kerül rólad...- suttogta a számra, majd megcsókolt.

Mindennap öszzerezzeni mikor meglátod.

Mindennap várni az alkalmat hogy összefussatok.

Mindennap remélni hogy tudtok beszélni.

Mindennap vágyakozni egy szemkontaktusért.

A nap már jócskán lemenőben volt amikor megérkeztem a találkozásunk helyszínére. Tombolt a nyár és a hőség, csak egy rövidnadrág és egy lenge póló volt rajtam. Reméltem, hogy nem fogom egy zsák krumpli kinézetét kelteni.

Miközben szidtam magam, hogy nem ezeket a ruhákat kellett volna választanom arra lettem figyelmes, hogy kezek takarták el a szemeim és megcsapott a parfümöd illata. Nyugalom és boldogság illatod volt.

- Igaz, hogy pszichológus nem vagyok, de talán valami gyógymódot találhatunk arra, hogy ne ócsárold magad. - mondtad, aztán leengedted a kezeid én pedig feléd fordultam.

- Oh, és mégis mire gondoltál?- kíváncsiskodtam, de igazából csak hallgatni szerettelek volna.

- Kezdetnek egy ölelés megteszi.- mire felfogtam volna a szavaid már a karjaid között voltam. Kicsit késve és szégyenlősen átfontam a karjaim a nyakad körül.

- Gyere, üljünk le.- szakítottad végül meg az ölelést és megfogtad a kezem, hogy a stégre vezess.

A lábainkat a vízbe lógattuk, ahogy egymás mellett ültünk a karjaink néha összeértek, örültem minden kósza érintésnek. Mindenről beszélgettünk, hogy mik történtek velünk, gyerekkori történetekről, a jövőről...

Már majdnem éjfél volt amikor indulnom kellett. Te felsegítettél és ellentmondást nem tűrve kijelentetted, hogy ajtómig kísérsz. Amikor odaértünk sem én, sem te nem mozdultunk. Csak álltunk egymással szemben, fölöttünk a csillagos éggel, én pedig azon gondolkodtam, hogy lehetne-e ennél jobb pillanat az első csókra. Megfogtad a kezeim és közelebb léptél hozzám. Ilyen közelről még sosem láttam a szemeid, imádtam őket, hogy ilyen könnyen eltudok benne veszni.

- Tudom, hogy ugyanazt érezzük, vagyis nagyon remélem, mert nem szeretnék beégni.-mondtad, én pedig elmosolyodtam.

- Igen, veszettül gyönyörű a mosolyod...- simogattad meg a csuklóm belső felét, én pedig elpirultam.

- Köszönöm a mai napot, de tényleg.- mondtam mosolyogva.

- Nagyon szívesen, szeretnék még nagyon sok ilyen napot eltölteni veled.- raktad a kezed az arcomra.

Én pedig csak belesimultam az érintésedbe és élveztem a gyengédséged, a szeretetet ami belőled áradt behunyt szemekkel. Amikor kinyitottam párszor pislognom kellett, hogy újra tisztán lássam minden vonásod. Te közelebb léptél és átöleltél fél kézzel a derekamnál, én a nyakaid köré fontam a kezeim. Végül olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy egy papírlap sem fért volna el köztünk. Szégyenlősen a mellkasod kezdtem el bámulni, de te felemelted a fejem az államnál fogva és megcsókoltál. Lassan, édesen és becézgetve csókoltad az ajkaim, a gyomromban pedig 600 pillangó kelt szárnyra.

Ott azon a nyári éjszakán a csillagok leple alatt tudtam és éreztem. Ha eddig nem voltam beléd szerelmes, akkor most már tutira az vagyok...