azt mondtad ha Ăşgy kell lennie a sors Ăşgyis megint összehoz bennĂĽnket. egy pillanatra elgondolkodom rajta valĂłban ilyen naiv vagy-e. hogy valĂłban azt hiszed-e Ăgy működik a sors. mintha odafent lakna az Ă©gben Ă©s onnan nĂ©zne le ránk. mintha öt ujja lenne Ă©s azzal töltenĂ© az idejĂ©t hogy sakkfigurákkĂ©nt tologat bennĂĽnket. mintha nem mi hoznánk döntĂ©seket. kitĹ‘l tanultad ezt. áruld el. ki beszĂ©lte be neked. kaptál egy szĂvet Ă©s egy elmĂ©t mĂ©gsem te használod Ĺ‘ket. hogy nem a cselekedeteid határozzák meg mi vagy. legszĂvesebben ordĂtanĂ©k rajtunk mĂşlik te hĂĽlye csak mi hozhatjuk megint össze magunkat. de csak ĂĽlök csendben. melegen mosolygok az ajkam remeg gondolkodom. hát nem tragikus. amikor az ember olyan tisztán lát a másik meg nem.
