#mosolygok

azt mondtad ha úgy kell lennie a sors úgyis megint összehoz bennünket. egy pillanatra elgondolkodom rajta valóban ilyen naiv vagy-e. hogy valóban azt hiszed-e így működik a sors. mintha odafent lakna az égben és onnan nézne le ránk. mintha öt ujja lenne és azzal töltené az idejét hogy sakkfigurákként tologat bennünket. mintha nem mi hoznánk döntéseket. kitől tanultad ezt. áruld el. ki beszélte be neked. kaptál egy szívet és egy elmét mégsem te használod őket. hogy nem a cselekedeteid határozzák meg mi vagy. legszívesebben ordítanék rajtunk múlik te hülye csak mi hozhatjuk megint össze magunkat. de csak ülök csendben. melegen mosolygok az ajkam remeg gondolkodom. hát nem tragikus. amikor az ember olyan tisztán lát a másik meg nem.

Nincs fájdalmasabb mint mosolyogni arra, aki miatt éjszakákon át sírtál.

Szórakozzunk!