#sors

Gyűlölöm a puha és illatos bőrödet, ahogyan reagál az érintésemre, az anyajegyeket, amik csillagokként jelennek meg itt-ott és ahogyan az ujjam begye emlékszik az érzésre.. milyen volt megérinteni

Morning like this ❤️

Eteted, táplálod, óvón körülveszed. Ha didereg,meleget adsz neki, puha pléddel takarod be. Szólsz hozzá, beszélsz róla, jót cselekszel vele, együtt rezdülsz a fájdalmával. Látod, hogyan zsugorodik össze a szíve, hogyan vérzik a lelke nap mint nap,ahogy a gyűlölet,a harag és a fékezhetetlen indulat lassan szétmarja belülről.Ő figyel rád, rád emeli a tekintetét, és egy pillanatra elhiszed,hogy eljutott hozzá mindaz, amit mondtál.Hogy felfogja, miért óvod, miért aggódsz érte.Hogy talán megérzi végre: lehet másképp is létezni.Lehet csendben,megértésben, békében,együttérzésben,szeretetben élni.Már-már elhiteted magaddal,hogy valami mégis megmaradt benne abból,amit átadtál. Hogy egy apró fény végre felcsillant a szemében.Aztán hirtelen arcul üt a felismerés: az ő sorsa nem a tiéd.Nem élheti át ugyanazokat az érzéseket,nem járhatja végig azt az ösvényt,amelyet te már ismersz. Akkor sem,ha az a javát szolgálná,mert az nem az ő útja,hanem a tiéd. Az övé most a rögös,sötét,kemény talaj,amelyen mezítláb botladozik tovább.És te nem térítheted le róla,még akkor sem,ha tiszta jóindulat és szeretet vezérel.Hiába látod,hogy a vesztébe rohan,hogy az út lassan elfogy alatta… Neked végig kell nézned.A széthullást,az összeomlást, talán a vég beköszöntét is.Nem tehetsz mást,mert ez nem a te életed. Fájdalmas,átkozottul nehéz.A tehetetlenség égeti a szívedet,mégis újra és újra ismétled magadban: végig kell nézned. Igen… végig kell nézned.

- bárcsak ott lennék