#ajkak

Féltékeny leszek a bögrére amely rubint ajkaidhoz ér, Féltékeny a tejeskávéra melytől lüktet ereidben az ér.

Fölém hajoltak, hogy megízlelhessék ajkamat.

Te is ott voltál, nem messze tőlem .

Talán pár lépésnyire is, bár tekinteted elkerült,

Össze-össze futottunk, táncoltunk,

Próbáltunk ropni közösen a megfakult éjszakában.

Hozzám bújtál és fülembe dudoltál egy dalt,

Amire mára már nem is emlékszem,

De a mély hangod, finom leheleted,

Ami megérintette nyakszirtemet, még mindig velem van.

Velem van az a kép, mikor aggódó

Szemeiddel kerestél a tömegben, kétségbe esett hangod,

Ahogy próbálta utolérni az enyémet,

És hideg kezeid, mivel megérintetted arcomat.

Aznap hajnalban mindketten fáztunk.

Buszra vártunk, én pedig rágyújtottam, hadd égjen.

Parázslott a cigaretta, nem úgy,

Mint ahogy a levegőnek kellett volna közöttünk.

Ekkor már nem figyeltél rám,

Rendesen tele volt a tököd már mindennel.

Az ölelésem se volt egész, hiszen

Te megint nem öleltél vissza, kezeidet inkább

A zsebeidbe rejtetted előlem,

Meg persze a hideg elől is, hogy ne fagyjanak meg.

Elnyomtam a pálcám, tekintetem

Ismét rád vezettem, de te csak a busztáblára tekintettél,

'Még négy perc' mondtad és lábaidon

Is ráztál egyet, hátha jobb lesz egy kicsit,

De még a buszról leszállva is

Rohanunk kellett felétek a rosszabb idő miatt.

Halkan vettem le a cipőm,

Te rám vártál, segítettél, majd mindketten átöltöztünk

Egy-egy külön helységben,

Hogy még véletlen se lássuk meg egymás meztelen testét,

Ahogy lelkét se.

Bebújtam hozzád az ágyba,

Te belül, én kívül. Mindketten helyezkedtünk,

Próbáltuk megtalálni a legkényelmesebb pozíciót,

De valahogy sehogy se ment.

Végül átöleltél és közel húztál magadhoz.

Ajkaid enyémet keresték, táncra is hivták. Szorosabban vontál magadhoz.

Ám a varázs is megszünt egy pillanat alatt

Elváltál tőlem, fülembe csak annyit súgtál 'nyugi'

Én pedig nem értettem, mi az oka,

Mi miatt kellene megnyugodnom vagy, hogy mi történhetett,

Ami ennyire nyugtalanító.

Rád néztem. Kettőnk közül te voltál az egyetlen,

Ki eléggé frusztráltan viselkedett, s levegő vételed is gyorsabb volt.

Mellkasodhoz dugtam a fejem.

Úgy döntöttem inkább lehunyom a szemem és hagyom,

Hogy az álmok hívjanak táncra ma éjszakai is,

És hagytam, hogy te is álomba szenderülj,

Hogy nyugodt legyen lelked és kipihenhesd majd, a hajnalban ért fáradalmakat.