Elbasztad te is és én is, de rohadtul🙃

A szívem elkezdett kalapálni és haragot éreztem. Amikor megláttál csak annyit vettél észre, hogy elindultam feléd. A lábam és a hangom remegett, a szívem zakatolt. Mikor oda értem hozzád, csak annyit kérdeztem “Megint mi ez az egész”?

Úgy éreztem megint csak egy játék vagyok neked, amit ha megunsz felteszed a polcra. Gyűlöltem ezt az érzést. Azt mondtad a barátnőd egész héten nálatok van, azért nem kerestél. Hívni akartál, de nem volt lehetőséged rá. Ezt tudomásul vettem és inkább elmentem.

Ma reggel össze futottunk az iskolában. Nekem dolgom volt, te pedig a tanárokat vártad a búcsú ajándékok miatt. Mikor felértem az emeletre, magadhoz öleltél.

Miután mindketten végeztünk a dolgunkkal, elmentünk együtt a boltba. Ott ültem melletted az autóban és csak arra tudtam gondolni, mennyire hiányzik minden, ami régen volt.

Amikor kijöttünk a boltból, beültünk a kocsiba és kerestünk egy nyugis helyet ahol beszélgethetünk. Őszintén, tabu nélkül.

Össze szedtem minden erőm. És elmondtam. Elmondtam, hogy hiába telt el másfél év azóta, hogy össze törtél még mindig nem tudtalak elengedni. Nem értetted miért. Azért mert nekem megmutattad, milyen is vagy valójában. Hogy az a kemény srác a suliban, mennyire törékeny. És bele szerettem teljesen, abba aki vagy.

Megint feljött a múlt, hogy mennyire jól éreztük magunkat. És mennyi titkot őriztünk. És most is mindenki előtt titkoljuk, hogy találkozgatunk. Aztán mondtál valamit amitől lesokkoltam.

“Ha nem lenne a barátnőm akár minden héten levezetném azt a 140 kilómétert, hogy elhozzalak otthonról és veled lehessek.”

Bent ültek az osztályaink és egyszer össze akadt a tekintetünk. Aztán egyre többször néztünk egymásra. Gondoltam, rád mosolyogok, abból baj úgy sem lehet. Vissza mosolyogtál, a szívem ismét hevesen vert mint annak idején.

Szalagtűzés végén gondoltuk a lányokkal, hogy elmegyünk mert mindenkinek dolga volt. Mielőtt kiléptem az ajtón még egyszer rád néztem, te is engem néztél. Az ajtón kilépve megtorpantam. Azt gondoltam, nem lehet ennek így vége.

Össze szedtem minden erőm és oda mentem hozzád, hogy közöljem el szeretnék búcsúzni. Rám néztél és megöleltél, a fülembe súgtad hiányozni fogok.

Kicsit össze zavarodtam, hiszen több mint egy éve nem beszélgettünk. Néha a folyosón halkan egy sziával köszöntünk egymásnak.

Megkértelek, hogy egy pár szóra gyere velem ki a folyosóra. Láttam, hogy nagyon szomorú vagy , megkérdeztem mi bánt. A válaszodon nagyon meglepődtem.

Elmondtad:

mennyire hiányzik minden, ami köztünk volt.

hogy még mindig emlegetsz a szüleidnek

amikor össze veszel a barátnőddel, egyből eszedbe jutok

szoktad nézegetni az instámat attól függetlenül, hogy nem követed

mennyire megbántad amit velem tettél

bárcsak vissza mehetnél az időben, hogy másképp csinálj mindent.

hogy azért szakítottad meg velem a kapcsolatot egyik napról a másikra, mert bizonyítani akartál neki

Csodálkozva hallgattam minden szavad. Aztán megkérdezted maradok-e érettségin. Elmondtam, hogy másik iskolában tanulok tovább.

Te pedig lehajtottad a fejed, szomorúan azt kérdezted, hogy “akkor soha többé nem látlak?”

Össze szorult a szívem. Megígértem ez nem így lesz. Javasoltam, hogy sétáljunk egyet amíg nem indul a buszunk.

Miközben arra mentünk, ahol régen az első talinkon eltévedtünk feljöttek az emlékek. Kacagva sétáltunk az utcán és azt gondoltuk, mennyire jó volt minden régen.

Amikor már csak 10 perc volt a buszig, mondtam induljunk vissza. Úgy volt, hogy haza mész. De mivel arra ment a buszom amerre a barátnőd lakik, ezért eljöttél velem, hogy tudjunk még beszélgetni.

A buszon vissza néztük a képeket és jókat kacagtunk. Telefonszámot cseréltünk és egy fiú nevet írtál a telefonszámomhoz, hogy a barátnőd ne jöjjön rá, újra beszélgetünk.

Kisujj esküt tettünk, hogy keresni fogjuk egymást és megbeszéltük, ha hiányoljuk egymást telefonálunk, mire te azt felelted, hogy akkor nagyon sokat fog csörögni a telefonom.

Elmondtam neked, hogy azt hittem elfelejtettél és kizártál az életedből. Erre te azt mondtad, soha nem lennél erre képes.

Kiváncsi vagyok, vajon mi szerepünk van egymás életében.