Lilla♈

De ha hevesen égek, te elfújsz

Ha újra feléled tüzem, te ismét eloltod azt

Megint kuporgok vizes kanócomat szorongatva de már nem merem meggyújtani..

Erre te szárazra törlöd és újra lángot adsz. De már késő...

Fázik lelkem, de testem heves

Báb vagyok egy világban, miben csak akkor leszel jó ha mozgatnak a húrok!

Játszanak velem mint gyermek a fa autóval, gurít, ellök, dobál, majd itt hagy..a szoba közepén kitört kerékkel.

Megtörök, de felállok!

Repedezett szívem mint egy régi ház falai, csak csak össze omlanak de soha nem dőlnek össze!

Hol vagy? Hol vagy te mindenséges öröm és örökké való boldogságom?

Meddig leszel távol? Hát nem bánom, de én mindig haza várlak!

Csak menj, megyek én is és ha közös az utunk össze érünk mint két fa ága a lemenő napban!