Tiblr

nos, az egyetlen remény és elvárás amiért rájuk szavaztam az volt hogy Orbánt a sameszaival a taknyán szánkáztassák ki a hatalomból, szóval én április 12én este 10 órakor, amikor teljesen biztos volt a Tisza kétharmad és pezsgőzve sikongattam a Batyin már elégedett (és részeg) szavazónak számítottam.

minden más: ráadás

nos, az egyetlen remény és elvárás amiért rájuk szavaztam az volt hogy Orbánt a sameszaival a taknyán szánkáztassák ki a hatalomból, szóval én április 12én este 10 órakor, amikor teljesen biztos volt a Tisza kétharmad és pezsgőzve sikongattam a Batyin már elégedett (és részeg) szavazónak számítottam.

minden más: ráadás

Oké, ezzel együtt tudok élni. Amúgy ezt a Chud dolgot most tanultam a fiamtól. Azt mondta, hogy a Chud meme egy trendforduló. Már kicsit régivágású reakciósozni, fasisztázni. Eddig a kezdeményezés a 4Chan-es hülyegyerekek kezében volt, és az Alt-right identitás és ikonográfia felépítésével megteremtették a menőség érzetét. Most viszont a mocsárlakó, korlátolt büdösborz büszkeség éveinek vége. Utána is néztem mi ez. Van egy szuper cikk róla az El Pais-ban. Egy b-kategóriás 84-es horrofilm címéből jön (C.H.U.D.), ahol humanoid mocsárlakó zombikat kell legyőzni. A C.H.U.D. folytatásának már van magyar címe: Turbozombi, véruszkár. Nem rossz! Az igazi chud a woke ellentéte, ugyanúgy normatív, de a progresszió helyett a hagyományok, értékek nevében dédelgeti sértődöttségét.

A chud compass itt kitölthető

"Ernő jelezte, hogy megkapta, de őt nem érdekli sem a mi kérésünk, sem a Csotunéé, sem a gyerekek. Őt csak az érdekli, hogy a következő egy évben, a nyugdíjig polgármester maradjon, és ezt el fogja érni minden áron."

Ismerős FB posztja, hosszabb a szokásosnál, de az elképesztő helyi viszonyok miatt úgy gondoltam, itt is hadd menjen egy kört.

Önsorsrontás a gyerekeink kárára

„Petra néni és Ales bátya” – ahogy a regmeci gyerekek szólítanak minket – rajongva szeretjük a Hegyközt, s annak lakóit. Ales bátya a gyerekkori boldog élményeiért, ami egy életre összeköti őt a hegyközi testvéreivel. Én a páratlan szépségű tájat, a hegyeket, az erdőt, a csendet szerettem meg először. És az itt élőket: a kedvességet, az odafigyelést, a gondoskodást.

2024 tavaszán eldöntöttük, hogy egy kis parasztházat veszünk Kovácsvágáson, Aladár nagymamája falujában, és ha a hegyközi cigányság igényt tart a több évtized alatt megszerzett tudásunkra, örömmel részt vállalunk a gondjaik enyhítésében, egy élhetőbb élet megteremtésében.

Április végén viszonylag olcsón megvásároltunk Vágáson egy istállóból, garázsból és nagy telekből álló ingatlant, és belekezdtünk annak felújításába, átalakításába.

Augusztustól november elejéig (amíg Vágáson beköltözhetővé vált a kis házunk) Felsőregmecen szálltunk meg, a volt iskolaépületben. A polgármester, Horváth Ernő, ezzel segítette a hegyközi otthon-teremtésünket. Nem kért szállásdíjat, mi pedig természetesnek tartottuk, hogy ne csak aludni járjunk Regmecre, hanem a szabadidőnkben ismerkedjünk a családok, főleg a gyerekek helyzetével, és amit nyújtani, segíteni tudunk, azt megtegyük.

Amikor meghívásunkra a budapesti Digitanodás szakemberek foglalkozást tartottak a gyerekeknek Vágáson, július 8-án, a mobiltelefon helyes használatáról, és a gyerekekre leselkedő veszélyek elhárításáról, másnap, július 9-én Regmecre is elvittük a programot. A regmeci gyerekek közül 21-en vettek részt lelkesen és aktívan az alkalmon. Az okos, csillogó szemű gyerekek a folytatásra kértek bennünket. Érezhető volt, hogy nincs kellő odafigyelés sem az iskolai teljesítményre, sem a szabad idejük hasznos eltöltésére!

Június 28-án, amikor Kovácsvágáson tartottunk Családi Napot, labdarúgó mérkőzést rendeztünk, ahol Kovácsvágás serdülő csapata a felsőregmeci csapatot fogadta. A gyerekeket a regmeci polgármester szállította a falubusszal. A meccset közös ebéd zárta. Ekkor megígértük, hogy lesz folytatás.

Erre nem is kellett sokat várni, mivel augusztus 24-én Felsőregmecen, a Falunap keretében újra játszott a vágási csapat a regmeciekkel. Ugyanezen a napon a Hegyközi Roma Közösségi Házban kiállításmegnyitót is tartottunk a Roma Parlament festménygyűjteményéből. A képek azóta is díszítik az addig üres falakat.

Az eseményen Aladár beszédet mondott, Horváth Mária énekelt, Balog Jázmin pedig táncolni tanította a gyerekeket. A megnyitó után a volt iskola udvarán, a színpadon egészen naplementéig tartott a Mari és Jázmin által vezetett Kimittud, valamint ének- és tánctanítás a gyerekeknek. Nagy örömmel és elégedettséggel zártuk a napot. Jó hangulat volt, este 9-re mindenki hazasétált, nem volt egy hangos szó sem.

Úgy éreztük, ha a falu vezetése is mellénk áll, komoly esély kínálkozhat egy lendületes falufejlesztő programra.

Szeptember első hetében az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakembereivel érkeztünk a két faluba, hogy szakmailag megalapozzuk a közösségfejlesztő munkát. Napközben Vágáson dolgoztunk, de reggel és délután-este Regmecen is körbenéztek, beszélgettek, tájékozódtak a kutatók. Megbeszéltük a polgármesterrel is, hogy 2025-ben ebben a faluban is megcsináljuk a teljes kutatást.

Ahogy beállt az ősz és a hűvösebb napok, világos volt, hogy nem sokáig maradhatunk szabad téren, és bár eddig is dolgoztunk azon, hogy legyen klubhelyiségünk, innentől ez volt a legfontosabb feladat. Regmecen azt tapasztaltuk – amit a szülők meg is erősítettek –, hogy a gyerekek sétálgatnak az utcán, próbálnak játszani a néhány rozsdás csonkból álló “játszótéren”, a focipályát felveri a gaz, így esetleg az iskolaudvarra járnak be focizni, és senki nem foglalkozik velük szervezetten. Ráadásul ősszel, télen még nehezebb, mert hideg van az utcán, beszorulnak a házakba, nem nagyon történik velük semmi, ami előre vinné őket. Több szülővel beszélgettük, akik egyöntetűen megfogalmazták, hogy nagyon szeretnék, ha a gyerekekkel foglalkoznánk, játszanánk velük, tanítanánk őket.

Eközben egyértelművé vált, hogy míg Vágáson sincsen szervezett gyerekklub, mégis több a lehetőségük az ottani gyerekeknek.

Elmondhatatlanul örültünk, amikor a polgármester rábólintott, elkezdhetjük a munkát a Közösségi Házban. November közepén szerettük volna elkezdeni, de sajnos a Facebook-oldalt nem olvasó gyerekek nem értesültek róla időben, így csak két héttel később indult be a program, akkor már jó előre értesítettünk mindenkit, hogy szóljon a gyerekeknek.

Felsőregmecen november 30-án került sor az első klubfoglalkozásra. Ezen nyolc gyerek vett részt. Miután a közösségi házba nem fűtöttek be, a polgármester fölajánlotta, hogy menjünk a hivatalba, a tárgyalóba. Ő is részt vett az egész alkalmon. Karácsonyi dalokat tanítottunk, gyertyát gyújtottunk, társasoztunk, játszottunk.

A következő alkalommal, december 14-én kb. 20 gyerek jött el a klubba. Ekkor már sikerült előre befűteni a közösségi házat, így bőven elfértünk. A gyerekklub után 8-10 felnőtt is eljött a “Családfa-klubba”, amelynek keretein belül a falu történetét szeretnénk megrajzolni, tehát ténylegesen magát a családfát, és a hozzá kapcsolódó történeteket, lehetőleg sok-sok fényképpel. Ezen az alkalmon, illetve előtte-utána a polgármesterrel, a képviselőtestület tagjaival, és a résztvevőkkel is egyeztettünk arról, hogy öt évre bérleti szerződést kötnénk a hosszú évek óta üresen álló iskolára.

Teljes egyetértéssel és örömmel támogatták a tervet, amit aztán december 16-án, a testületi ülésen egyhangúlag meg is szavaztak. Tehát testületi döntés született arról, hogy öt évre térítésmentesen átadják nekünk használatra az iskola épületét, udvarát, a melléképülettel együtt. Cserébe mi felújítjuk az épületet, játszóteret és sportpályákat hozunk létre, fákat ültetünk, és dolgozunk a gyerekekkel, felnőttekkel. Tehát állami, önkormányzati feladatokat veszünk át, melyekért cserébe nem kérünk pénzt!

Ennek fényében kezdtünk el január első hetében aktívan dolgozni a pénzgyűjtésen. Az Adjukössze portálon futó adománygyűjtés mellett ehhez a projekthez komoly támogatókra, eltökélt szövetségesekre van szükség. És nem csak anyagi, de szakmai partnerekre is.

Civil barátaink kapcsolatokat, tárgyi adományokat, szaktudást ajánlottak fel. Jelentkezett olyan ismerősöm, aki gyógypedagógus-tanító, és önként vállalja, hogy segít az olvasástanításban, értékes könyveket ad hozzá, és bármikor rendelkezésünkre áll szakmai tanácsadásra. Van, aki gimnazista diákokat hozna egy mentorprogramba. Vannak, akik étel-, játék- és ruhaadománnyal segítették és segítik a munkánkat, vannak, akik füzeteket, könyveket, írószereket gyűjtenek. Budaörs vezetésével arról egyeztettünk, hogy esetleg játszótéri tereptárgyakkal támogatja az iskolaudvar fejlesztését. Bojár Iván Andrással és a 10 millió fa közösségével megállapodtunk egy március 1-jei faültetési akcióról. A Független Színháznál megpályáztuk, hogy térítésmentesen hozzák el a gyerekeknek szóló foglalkozásukat.

Január 8-án kaptuk a hírt (nem Ernőtől, ő valamiért nem tartotta fontosnak, hogy jelezze nekünk), hogy egy bizonyos Csotuné 9-ére falugyűlést hívott össze, mert ő szeretné megszerezni az iskolaépületet. Lázít ellenünk és rosszindulatú pletykákat terjeszt. Aladár felhívta a jegyzőséget Mikóházán. Ebből a telefonból, illetve a későbbiekből az derült ki, hogy az aljegyző nem hogy nem készítette ez a szerződést a nekünk megszavazott iskolaépület bérléséről, de napirendre veszi a következő testületi ülésen az iskola bérlésének kérdését, hogy az épületet Csotuné kaphassa meg. Innentől elugrottunk a realitástól, és számomra teljesen felfoghatatlan (bár nem követhetetlen) események indultak el.

9-én megérkeztük a jéghideg kultúrházba, ahol Csotuné néhány családtagja meg kb. 3-4 érdeklődő fagyoskodott mellettünk. Valamint a polgármester, aki előre elmondta nekünk, hogy egy büdös szót sem fog szólni, mert ha őt meneszti a testület, és új választást írnak ki, neki kell a Csotu-család 12 szavazata, így nem tervez állást foglalni. Kisjenda (az egyik “ellenzéki” képviselő) csak annak adott hangot, hogy a testület (így ő maga is) hiába szavazta meg decemberben, “amíg a papír nem ér fel Miskolcra, nem ér semmit”. Magyarán szólva “hölgyeim és uraim, íme a számból készült segg”. Csotunétól meghallgathattuk a saját szakmai programunkat gyenge kivitelben, ami a szervezete jóvoltából kiegészült néhány disznóval meg veteményessel, gitárral meg cigány nyelvtanfolyammal. De ő csak az iskolában tud dolgozni a programján. A közösségi ház, amit felajánlottak neki, nem jó, mert előtte gyülekeznek a közmunkások és az ételosztás is onnan megy (ha-ha!). Azt is elmondta, hogy ő már hosszú ideje dolgozik a gyerekekért, egyszer Budapestre is elvitte őket (6-ot a 125-ből, polgármesteri támogatással), meg nyáron egy lufidurrogtató programot is csinált nekik. Az egy másik kérdés, hogy sem diplomája, sem szakmai csapata nincs a munkához, soha nem csinált ilyet, rövid ideig dolgozott az óvodában, ennyi a tapasztalata a közösségben végzett munkával. Kérdésemre, hogy mégis - ha ennyire fontos neki a falu, és ilyen közel állnak egymáshoz a programjaink - miért nem ülünk le egyeztetni, hiszen a feladat rengeteg, és bőven elkélne itt két szervezet is, összefogva, egymást támogatva, annyit válaszolt, hogy ő nem hajlandó velünk leülni, itt ő képviseli a falut, és pályázni fog, amiket meg is fog nyerni. Milyen érdekes - szerinte -, hogy mi pont akkor jövünk, amikor ilyen jó pályázati lehetőségek vannak, és ezt nem fogjuk elvenni előle. Hiába mondtuk, hogy minket semmilyen állami pályázat nem érdekel, mi a minket értő-tisztelő magánemberek támogatására számítunk, így pont szuper lenne két irányból hozni a pénzt a faluba, ő csak ragaszkodott ahhoz, hogy nekünk mennünk kell. Én akkor is, most is csak annyit tudok mondani, hogy aki ennyire ellenséges más, támogató szervezetekkel, és hallani sem akar közös munkáról, az csak eszköznek használja a gyerekeket, és valójában nem szeretne segíteni rajtuk. A nekünk szóló személyeskedéseket már csak Aladár hallgatta, mert én mentem át az iskolába, hogy kinyissam a gyerekeknek, akiket ötre vártunk klubba. Tíz gyerek tudott eljönni. Újra csodálatosak voltak, Bari Károly verset tanítottunk, muzsikáltunk, játszottunk, beszélgettük, elrepült megint két gyönyörű óra.

Január 11-én, szombaton délután háromra beszéltük meg a gyerekekkel az újabb klubot. Én annyira szomorú és fáradt voltam a háttérben folyamatosan zajló események miatt, hogy csak a gyerekeknek tett ígéretemből merítettem erőt, hogy el tudjak menni. Nem hittem a szememnek, amikor elkezdődött. Csak jöttek és jöttek a gyerekek (és a felnőttek is). A végén 28 gyerekkel és vagy 12-15 felnőttel zajlott le az alkalom. Megrendítően szép és tartalmas volt. A gyerekek nyúztak, hogy kezdjünk el végre olvasni tanulni. Többen csináltak “házi feladatot” is csütörtök óta: leírták kézzel a Bari Károly-verset. Megbeszéltük, hogy 22-én lesz az első olvasás-klub.

Január 16-ára meghirdették a testületi ülést. Ezen elvileg 9. napirendi pontként tárgyalták volna az iskola bérlésére benyújtott új „megkeresést”. Ernő utána őrjöngve és vádaskodva telefonált, hogy Aladár összejátszik az ellenségeivel. Akikről azt mondta, hogy miután az ülésen megszavazták a tiszteletdíjuk felemelését, leléptek. Őt innentől nem érdekli sem a Csotunéé, sem a mi kérelmünk, ő befejezte!

Másnap Guszti arról számolt be, hogy a három „ellenzéki képviselő” megszavazta, hogy a polgármestertől el kell venni minden jogkört, de hogy végrehajtják-e abban bizonytalan, mert az aljegyző csöndben maradt. Ő, a hármuk nevében kezdeményezte, hogy az iskola ügyét vegyék előre, de a polgármester verte az asztalt, hogy ők ne ugráljanak, mert ő itt az atyaúristen. (Karcsi, Kisjenda megígérték, hogy ha választani kell a két „megkeresés” között, a miénket fogják támogatni. De mivel nem került sor több napirendi pontra, így az iskola kérdésére sem.)

Aladár reggel kereste a jegyzőt, aki nem volt benn, az aljegyző tárgyalt valakivel, így a titkárnőt, Csizmár Magdolnát kérdezte arról, hogy a december 16-i ülés jegyzőkönyvét megküldené-e nekünk. A hölgy elárulta, hogy még nem gépelte le, mert másik három falu ügyeit is viszi, nem jutott erre idő, ahogy a bérleti szerződés sincs még készen. Még a 10.30-kor kezdődő testületi ülés előtt elküldött Aladár egy hivatalos panaszt a jegyzőnek és polgármesternek, melyben nehezményezi, hogy még a jegyzőkönyvvel sem készültek el december közepe óta, azonban napirendre vesznek egy a semmiből előkerült ingatlanbérlési kérelmet ugyanarra az épületre, amelyet egy hónapja megszavazott a felsőregmeci önkormányzat. Vajon mi lehet a jegyzőség célja ezzel a politikai manipulációval?

Ernő jelezte, hogy megkapta, de őt nem érdekli sem a mi kérésünk, sem a Csotunéé, sem a gyerekek. Őt csak az érdekli, hogy a következő egy évben, a nyugdíjig polgármester maradjon, és ezt el fogja érni minden áron.

Ma, január 20-án a regmeci testület újratárgyalta a december 16-án egyszer eldöntött ingatlanbérlési ügyet. Ernő, a boltos Espán és Kisjenda leszavazta a december 16-i döntését, arra hivatkozva, hogy a rezsiköltségeket nem vállaltuk magunkra. Ezzel szemben december 16-án (és a korábbi egyeztetés folyamán) természetesen szóba került a rezsi kérdése. Ernő állította, hogy ez olyan szerény költséget jelent, hogy ezt továbbra is tudja vállalni az önkormányzat. A jelen levő képviselők pedig egybehangzóan azt mondták, hogy miután fontos közösségi feladatot végzünk, ez a minimum, amit a falu megtehet a gyerekeiért, így nem is kérdés, hogy a rezsit az önkormányzat állja.

Ehhez képest ma Guszti az ülésről azzal a kérdéssel hívta fel Aladárt, hogy vállaljuk-e a rezsit, mert a jegyző meg a polgármester ezt kifogásolja. Aladár elmondta, hogy erről ugyan döntött a testület decemberben, de ha ez a feltétel, beszéljük meg. Danyi Zsuzsa, a jegyző szavaiból világossá vált, hogy a korábbi döntés visszavonásához keresett kifogást. A polgármester egyenesen azt volt képes mondani, hogy nem áll szóba Aladárral. Ha a rezsiről érdemben egyeztetnek velünk, természetesen álljuk a működéshez szükséges víz-, és villanyszámla kifizetését. A gyerekek és a vállalt küldetésünk érdekében. De nevezettek nem voltak hajlandók megállapodni. Az ő számukra valamiért nem lett fontos a fél éve folyó munka, a gyerekek jövője, a falu sorsa. Marad a kilátástalanság gettólét, a nemzedékeken átöröklődő méltatlan nyomor és a rossz politikusok okozta reménytelenség.

Kedves Regmeci Szülők! És legkedvesebb Gyerekek, akik esetleg látjátok, halljátok a szüleitektől ezt a levelet! Rettenetesen sajnálom, a szívem szakad meg, de nem tudjuk folytatni a munkát. Írunk nektek külön is, de szeretném itt és most is megerősíteni: nagyon megszerettünk Benneteket. Csodálatosak vagytok, okosak, szépek, ügyesek és bátrak. „Küzdjetek magatokért”! Kedves Szülők, segítsétek a gyerekeiteket, hogy magabiztosan tudjanak írni, olvasni, számolni, hogy jó középiskolába kerülhessenek, jól fizető szakmájuk legyen, és egy élhetőbb életet mutathassanak meg a gyerekeiknek!

Diplomájuk és kapcsolataik vannak (háttérhatalom).

Elveszik, ami a miénk (migráció).

A gyerekeinken keresztül manipulálnak (családvédelem).

12 szavazat (választók nyilvántartása)

https://github.com/Raphire/Win11Debloat