The joke is a very serious thing

Csak néha remélem,

hogy egyszer valaki majd érezni fogja,

Mert egy ilyen seb mögött rejlő erő hatalmasabb az azt ejtő fegyverénél, ha nem csupán vállalod az igazságot, hanem táplálkozol belőle és kimondod:

„Lehet, hogy csúnya a heg, de vitathatatlanul és visszavonhatatlanul az enyém.”

Csak megszokja,

hogy a szíve egyik szobája zárva van.

És néha benyit oda,és megnézi,

hogy a fájdalom még mindig ott ül-e.

Általában ott ül.

Csak már nem kiabál.

-Arra gondolok, hogy meg kellene halni, de jó is volna, és akkor nem kellene ugyan azt csinálni, mint mindig

-Semmi sem érint meg

-Azt szeretném, ha hirtelen megszűnne minden, véget érne a földi pályafutásom és nem kellene befejezni a napomat

-Nincs kedvem ahhoz, hogy eljátszam, mennyire boldog vagyok, és elégedett

-Nincs kedvem kimozdulni. Jobb szeretek csak feküdni, és nem csinálni semmit. Csak nézni ki a fejemből, és azt várni, mikor halok már meg.

-Néha arra gondolok, hogy beteg vagyok. Nem normális, ha az embernek van egy középszerű élete, és ennyire boldogtalan

-Had adjam át a helyem egy olyan léleknek,aki szívesebben élne helyettem