Mai napig nem tudom, hogy lehettem ilyen felelĆtlen.
PozitĂv, amikor meglĂĄttam Ă©reztem, hogy össze csuklok. EgyszerƱen csak ment ki a lĂĄbam alĂłl a talaj. Velem ilyen soha nem törtĂ©nhet meg.
De megtörtént.
Szaladtam ki a konyhĂĄba. KĂ©rdeztem, most mit fogok csinĂĄlni? Eluralkodott rajtam a pĂĄnik Ă©s a tehetetlensĂ©g. PĂĄrkapcsolat nĂ©lkĂŒl a 20as Ă©vek elejĂ©n, mi lesz velem?
Mi lenne? Az ami minden velem egy cipĆben jĂĄrĂłval. Fizikai, lelki fĂĄjdalom, magĂĄny egyedĂŒllĂ©t.
Mindenkit elmarsz. Ha akarod ha nem. A hormonok tombolnak, prĂłbĂĄlsz a realĂtĂĄs talajĂĄn maradni de szĂ©t tĂ©p. Nem tudod holnap, hogy kelsz fel de ma fĂĄj.
Minden nap fĂĄj.












