...

... és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.

Mi történik???

Úgy érzem kezd kicsúszni az irányítás a kezem közül...

"- Úgy érzem egy kicsit... Egy kicsit mintha kudarcot vallottam volna. Nézem, ahogy az összes barátom tovább áll az életével. És ők mind... haladnak előre... És ez olyan mintha itt ragadtam volna..."

Az utolsó reményem az volt, hogy legalább te meghallod majd a néma segélykiáltást. De mikor olyan könnyen hittél egy hamis mosolynak tudtam, tudtam, hogy magamra maradtam...

Azt mondtad, hogy ha szükségem van rád itt leszel... Hát most kurvára szükségem lenne rád, de te voltál az első aki elmenekült, mikor rosszra fordultak a dolgok.

Igen, néha meggondolatlan dolgokat csinálok...de hidd el, nem akartam rosszat.

Utálom ezt a bizonytalanságot!

Ohh és igen. Dühös voltam! Nagyon dühös. Haragudtam rád, magamra és az egész világra. Mintha ez bármit is megoldana...

Nem foglak elküldeni, de nem is kérem többé, hogy maradj. Végeztem.

Meglehet, hogy mi mégsem egymásnak vagyunk teremtve.

Ami ott belül fáj az nem kimondható. Néma könnyek mutatják, hogy fáj, valami ott belül nagyon fáj...!