Vacsora utĂĄn megkĂvĂĄntam valami Ă©dessĂ©get...tudjuk, hogy megy ez... Direkt kevesebb ettem a vacsibĂłl, hogy utĂĄnna ehessek bƱntudat nĂ©lkĂŒl Ă©dessĂ©get is.
Gondoltam gyorsan letusolok Ă©s majd sorozatnĂ©zĂ©s közben eszek. Bementem a fĂŒrdĆbe Ă©s kĂ©szĂŒlĆdni kezdtem. AztĂĄn megakadt a szemem a mĂ©rlegen. Tudtam, hogy nem jĂł ötlet, hogy nem kellett volna, de rĂĄĂĄltam. Ăs ahogy nĂ©ztem a kijelzĆn a szĂĄmokat, a gyomrom összeugrott. Tudom, valahol mĂ©lyen tudom, hogy semmi baj a testsĂșlyommal Ă©s hogy sokan örĂŒlnĂ©nek ha ezeket a szĂĄmokat mutatnĂĄ nekik a mĂ©rleg. Tudom. De amikor ott ĂĄlltam, csak egyetlen dolog lebegett a szemem elĆtt.
- Ez tĂșl sok! UtĂĄlom magamat!
Ăs nem csak az Ă©tvĂĄgyam ment el, de az Ă©letkedvem is...









