#kontroll

This one's my favourite ↑↑↑

The rules I made up for myself were:

Only hard brushes

NO color picking from the reference

10 minute timeframe (I failed this one lol)

Only one layer

After this little challenge I can confidently say that this movie is very,,green. Well at least at the beginning, I stopped at the part where Bootsie tricks the ticket inspectors. I really want to continue this thing, but idk when yet bc tomorrow I'll be busy^^

A narcizmus mellett ez a másik szó ami szegény egy hatalmas vörös zászlót hord magával, teljesen érdemtelenül. Ha mi kontrolláljuk az életünket, akár másokra vagy a jövőre kiterjesztve, azt észre sem vesszük, azt teljesen normálisnak találjuk, ellenben, ha más szeretné megszerezni vagy visszanyerni a stabilitását az által, hogy kontrollt gyakorol a dolgok felett, azt agressziónak és főleg a belügyeinkbe való beavatkozásnak vesszük. Pedig a lényeg az, hogy stabilitás. Amikor anyád mindent meg akar mondani, eldönteni, meghatározni, akkor ami igazán (és egyedül) számonkérhető rajta, az az, hogy mitől retteg? Mi az a hatalmas méretű félelem, ami átjárja? Ami indokolja azt, hogy csak úgy érzi magát biztonságban, ha tudja mi történik vele, veled, a dolgokkal, a világgal. Ha valaki kiírja a tumblin, hogy az anyja megmondja mikorra érjen haza, kb mindenki egyszerre hördül fel, és szólítja fel az illetőt, hogy azonnal szakítsa meg a kapcsolatot a toxikus szülővel. (nem mondom, hogy ez soha nem megfelelő reakció!). A szülő pedig semmi mástól nem fél jobban, minthogy a szeretett gyerekének valami módon baja esik. Ezer módon gyakorlunk kontrollt és rengeteg félelmünket oldjuk fel ilyen módon. Amikor megtervezed a jövőt, kontrollt gyakorolsz, csak úgy nevezzük, hogy előrelátás. Amikor veszel a pasidnak egy új pólót, kontrollt gyakorolsz a megjelenése felett, hogy elkerüld a szégyenkezést, csak úgy nevezzük, gondoskodás. Amikor megkérdezed a barátodtól, hogy oké, hogy találkozunk, de hánykor és hol -- akkor stabilizálod a benső világodat, kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszed a következő időt. Ha a másik azt mondja, hogy mittudomén, majd ahogy (nekem) alakul, akkor ő magához ragadta a kontrollt, mert őt viszont az stabilizálja, ha nem kell döntenie, mert ő a döntéstől retteg.

Alapjában rengeteg időt töltünk azzal, hogy domináljunk vagy elkerüljük mások dominanciáját vagyis kontrollt gyakoroljunk, vagy elkerüljük az érzést, hogy mások kontrollt gyakorolnak felettünk. Pedig legtöbbször nem legyőzni akarnak, főleg a szeretetkapcsolatainkban, csupán stabilizálni az érzelmi világukat, megszabadulni a félelmeiktől.

Van még egy gondolat, ami ide kapcsolódik. Kinek adod meg a lehetőséget, hogy uralkodjon a lelkeden? Ki az, aki leköti a gondolataidat a pozitív vagy negatív érzelmeidet? És ez utóbbi az izgalmas. Akit szenvedélyesen gyűlölsz vagy folyamatosan utálkozol vagy megpróbálod bántani, az ugyanúgy uralkodik a lelkeden, mint, aki a rajongás miatt foglalkoztat. Átadtad a marsallbotot. Az én mumusom a lebegtetés. Munkában, magánéletben, a valahogy majd lesz dolgokat nem bírom sokáig. Nem az a lényeg, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy én akarom, csupán az, hogy tudjam, hogy hogy lesznek. Mert van egy vastag idő, amíg egyébként mindegy hogy lesznek, de szeretem kitűzni a célokat, a találkozókat, tudni a határidőket, kereteket, hogy az összes fennmaradó idővel szabadon gazdálkodhassak, és mégse fenyegessen a megbízhatatlanság vagy a kiszámíthatatlanság vagy a konfliktus veszélye. Ez stabilizálja a belső világomat. Persze, ha nagyon szerelmes vagyok, képes vagyok átadni az irányítást, ám, ha nem veszik figyelembe az igényeimet a biztonságra, akkor egy nap, minden előzetes figyelmeztetés nélkül visszaveszem és csá. És ahogy visszakerül a kontroll, lenyugszik minden, és elkezd működni is. Ám, ha megfelelő emberrel vagyunk kapcsolatban, és van önismeret, önreflexió és még kommunikáció is, akkor a kontroll sokkal ritkábban okoz összezördülést -- mertugye érzelmileg stabil kapcsolat.