Egész életemben szerettem volna zenélni, mindig is imádtam a zenét, de sose kaptam oktatást. Helyette maradt a második lehetőség, djzgettem, hangmérnökösködtem. Utóbbiról papírom is van, de sose dolgoztam a szakmába, pedig a pályám eléjen lett volna lehetőség elhelyezkedni a zaj stúdiónál, de ITban maradtam.
Próbáltam felnőttként megtanulni a zongorát, de feladtam.
4 - 5 hónapja újra nekiálltam, szaros kis thrift store casiommal, prüntyögtem nagyon szenvedős volt, de eljutottam oda, hogy akkord kíséret, vagy hogy a faszba hívják a zenészek. Na itt kivirágoztam, ez már ment. El is engedtem a solo playt, meg a klasszikus zongorát, lecseréltem a casiot egy komolyabbra, es ma eljutottam odáig, hogy lejátszottam a cranberries zombiet, segítség nélkül, csak a yt videót követve, különféle dallamfutamokkal szórakozva, és kurva büszke vagyok most magamra.
Meg nem mutatom, mert a szám vége felé mindig borul az agyam és kiesek a ritmusból, vagy az akkordból és csak verem a zongorát, de akkor is gecijó érzés.
Sosem késő pajtások, az a lényeg!
Nagyon király vagy! <3
Nekem tegnap megvolt életem első zenekari próbája, és basszeroltam rajta egy számot, meg énekeltem is!!!
Sosem késő pajtások!
