Linguistics and Hungarian

Kid: I haven’t seen Mom in the past weeks because she gets home so late from work. Dad: She’s just using the opportunity to change her work-time on her own. Kid: Why didn’t we move to Austria, where she could make a lot more in 8 hours than in Hungary? Dad: Because she can finally earn a third of Austrian people’s yearly income with working 400 hours off the clock, and that is good.

(which I only found out now rip)

Yesterday (dec. 12.) the government passed the so-called “slave-law”, rabszolgatörvény, which would extend the maximal hours one can work off the clock based “on their own behalf”. Orbán claims this served the workers, as it allowed them to earn more money. He calls it “a munkaerő-beosztás önkéntes beosztása”, which means something like “the voluntary changing of working hours”.

Csillamos Budapest

Most areas of linguistics study features and behaviors of language that apply to all languages. We aren’t sitting around comparing other languages to English, or dissecting English and holding it as some kind of standard. In fact, in many of my lectures, we examine samples of other languages to study morphology, because you don’t need to be fluent or understand a language to do a cursory exercise on how its morphology is arranged.

Prestare attenzione means “to pay attention”.

The Economist’s Johnson column on linguistic classification and nationalism. Excerpt: 

Yugoslavia was cobbled together from territories mostly populated with speakers of southern Slavic tongues. It was dominated by a language called, at the time, Serbo-Croatian. Serbians wrote it with the Cyrillic alphabet, and Croats, Muslims and Montenegrins preferred the Latin one. But a few minor dialectal differences aside, they all clearly spoke the same language, its varieties closer even than Slovenian and Croatian are. Macedonians spoke another closely related language; a minority also spoke Albanian, a non-Slavic language.

But when Yugoslavia broke up and the republics went to war, not only the state but the language of Serbo-Croatian was dismantled. Nationalists in the successor republics insist today that they speak Croatian, Serbian, Bosnian and Montenegrin. Croats, in particular, started trying to purify their version of “foreign” borrowings, coining new words to replace them. Last year liberal intellectuals gathered in Sarajevo to affirm that Serbs, Croats, Montenegrins and Bosniaks speak a single “polycentric” language like English (with its standard British, American and other varieties). Nationalists howled.

Max Weinreich, a linguist, made famous the wry remark that “a language is a dialect with an army and a navy.” The usual criterion for what is a separate language, and not a mere dialect, is that speakers of two languages should find it difficult or impossible to understand each other. But factors that have nothing to do with language often supersede the linguistic ones.

Those who try to tally up the world’s languages are either “lumpers”, who would treat mutually comprehensible tongues as single languages, and “splitters”, who focus on the differences. A lumper would say that Macedonian is really Bulgarian. (Many such lumpers can be found in Bulgaria.) Macedonian splitters angrily retort that this is an attempt to obliterate their identity.

Lumper-splitter controversies can be found around the world. Swedes, Danes and Norwegians can understand each other pretty well too, but few say that they simply speak “Scandinavian”. Meanwhile Swiss-German dialects and even many dialects within Germany are more different from High German than Slovenian is from Croatian. The same could be said of Italian’s many local varieties. But most of these lack any official status.

While lines on the map are influential, other loyalties play a role too. Lumpers once recognised a language called Hindustani; its disparate speakers have no trouble conversing. But a splitter would point to the two different writing systems of Hindi and Urdu, as well as communal preferences—Muslims speak Urdu; Hindus, Hindi—and say they are two languages. Urdu is a language of India as well as Pakistan; the boundary is less territorial than religious, with the writing system a visible marker (Urdu’s Arabic script connects it to Islam, Hindi’s Devanagari links to Sanskrit and Hinduism).

I apologize for this post, but these words and phrases are part of the living language, so it’s okey if you learn them, but it’s up for you whether you’ll use them. :)

Az van, hogy minden mocskos. Ha kérek valamit, már csak elvitelre, mert a bevásárlóközpontok, gyorséttermek, kifőzdék, régen szeretett beülős helyek asztalait most morzsahalmok, kiborult só, bors, borítják, ragadnak a láthatóan több órája kiömlött majonéztől. Mosdóba már jó ideje inkább be sem megyek, mert négy ajtón nyitok be, mire az ötödik mögött találok egy kevésbé, de még mindig undorító vécét. Szappan nincs, a padló csupa víz, mindenki a saras vízben lépked, a folyosóra száradt lábnyomokból minden nő útvonalát végig lehetne követni, egészen a próbafülkékig, ahol meg vastagon áll a por, azt sepergetjük próbálás közben levetett nadrágunkkal egyik sarokból a másikba, és nincs olyan üzlet, ahová fel nem vennének azonnal bolti kisegítőnek, eladónak, pénztárosnak.

Az van, hogy a belvárosi kávézókban senki ránk sem hederít, harminc perc várakozás után a visszajáró 500 forintról pedig már inkább lemondunk, mert a három másik helyett is dolgozó pincér lehet csak egy óra múlva tér vissza.

Az van, hogy a bevásárlókosárból inkább visszaviszem a tejet a hűtőpolcra, mert hat kasszából egynél ül pénztáros, a sor a csemegepultig ér, nincs kedvem munkából hazafelé tartva harminc percet áldozni arra, hogy másnap reggel ihassak otthon egy tejeskávét.

Az van, hogy két hete tűzhelyek főzőzóna-teljesítményeiről olvasgatok a neten, mert a többszáz négyzetméteres műszaki áruházban egyetlen egyszer fel nem tűnik egy eladó, aki három mondattal segítene abban, milyet érdemes választani.

Az van, hogy három szobafestő is “elfelejtett” eljönni a megbeszélt időpontra, a negyedik meg a helyszíni felmérésnél körberöhögött, ne gondoljam, hogy egy 46 négyzetméteres lakás zegzugos részeit fogja festegetni, fél év múlva tudna időpontot adni, de ő maga javasolja, hogy keressek inkább mást.

Az van, hogy Dr. XY nem tudja kiértékelni az életem egyik legborzasztóbb “élményének” számító vizsgálatot, mert már nem dolgozik a kórházban, más meg nincs is helyette, ezért elküldenek egy omladozó szakrendelőbe, pont oda, ahol múlt héten a betegregisztráción Dr. másik XY-hoz csak július közepére tudnak időpontot adni, hogy kiszedje lábamból a legkésőbb 48 órán belül eltávolítandó kullancsot, hiszen épp szabadságon van, és - spoiler következik - helyette sincs más.

Helyettes takarítónőt keresünk bruttó 800-ért.

Kávézói munka nettó 900-ért. A próbanapon kiderül hogy csak tizenkétórázni lehet, és a műszakot úgy rohangálod végig, hogy szó szerint nincs három perced ácsorogni, leülni nincs is mire, ebédszünet nincs, sutyiban eszed meg a hozott kekszedet a hozott vizeddel, és estére meghalsz.

Ide csak akkor jelentkezz, ha van jogsid targoncára.

Aktív nappali tagozatos diákot keresünk heti harminc órában, legalább fél évre.

Minimum heti 40 órában keresünk munkatársat. Bruttó 1000, műszakpótlék nincs.

"Versenyképes fizetés."

Személyi asszisztens lányt keresek, jelentkezni fényképes önéletrajzzal lehet.

Két hét nem fizetett betanítás után lehet kezdeni.

Irodai állás. Sosem írnak vissza.

Fagyieladás Siófokon heti hat nap tizenkét órában.