~ My heart is made of gold ~

miközben légzésed ritmusa életem háttérzajává válik

Miközben légzésed hattérmoraja életem ritmusává válik. "

a havasok nagyon lilák,

s az erdő óriás vörös folt,

ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:

hol a halál nagyon zenél,

sziromtalan csokrot kötöttem,

piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,

mely őrzi még a nyár borát –

s a hervadás vörös varázsa

most ráborítja bíborát.

Not knowing it is broken

Silent cracks, ice skating I was

nem maradt elég hely hozzá, a múltad emlékei, a haragod porfogói és a keserűséged sötétítőfüggönye mellett

ha kimondanám jobb lenne, de a szavaknak sem maradt elég hely, talán csak a könnyű üres frázisoknak, szállnak mint a por a levegőben.

Most meg szépeket kellene mondani, érted szólnak a harangok, neked virágoznak a virágok, ez a szomorú csend most a Tiéd. Ebből is csak a frázis maradt, az őszinte részletekre ilyenkor senki sem kíváncsi nem illik.

Nem voltál elég jó anya, elég jó mama és borzalmas, egészen borzalmas társ voltál. De voltál és túléltél és köszönet Neked az életért, mert Te élni akartál és ezért élek én is. Élni hagytál. És éltél amennyire élni hagytak téged. Nem sok jót tanított neked az élet, kevés lágyat és szeretetet, de tudom amennyire képes voltál ennyire szerettél minket és szeretted hogy létezünk. Nem voltál rossz mama, és elég kedves rokon és barát voltál - a távolabbiakat nem bántottad.

Keresem a jót és keresem az igazat, ne csak semmi legyen amit mondok:

Szeretted a szépet. A napsugarasat, a virágokat, a divatot és a szépen elkészített frizurákat, a jól rendben tartott hajakat.

Szeretted a minőséget. A nyugalmat és a rendet.

A babákat és a kisgyerekeket nagyon. Főleg a kisbabákat. Büszke voltál.

Remek memóriád volt és szerettél mesélni, gondosan őrizted a régmúlt képeit. És nagyon örültél ha hasznos tudtál lenni. Mindig gondoltál ránk, raktál félre nekünk apróságokat, almát, édességet, aminek remélted örülni fogunk.

Hálás voltál nekünk. Fontos volt neked, felnéztél a tudásra, a tanulásra, a munkára.

Életben tartottad a gyermekeid, gondoskodtál róluk, a magad képességével szeretted őket - és így élhetünk most mi is.

Túléltél, minden körülmény között élni akartál.

A végére megbékéltél. Azzal ami lett, amit életnek nevezhetsz, úgy érzem békében voltál az utolsó években és nyugalomban.

Többet nem fogsz hívni és nem leszek frusztrált miatta.

All of our treasure were only beginnings of 

What my sins wasted in You 

While the good will of yours was wasted in me,

my despair became a fire for You 

Was the safety of your warm hug a perfect escape route? 

But I could not go 

I could not let myself go

Az, hogy már nem vagy, egy olyan tény amit tudok - legalábbis tudom, hogy tudnom kell

néha sikerül is

hát, próbáljuk újra? hátha most sikerül?

Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek,

hogy a távozásod után rögtön elalszom,

és nem marad időm gondolkodni.

Nemsoká feljön a Nap, téged már várnak,"