bleee...🌌

Utálom az itthoni feszkót...

"Miért érzem magam mindig kevésnek?"

Érzés amikor annyira nagy súly van a szíveden, hogy ettől már az egész hátad is fáj...

Mikor szakítasz valakivel majd szomorúság helyett megkönnyebbülést érzel...

Emberek akik csak azért írnak rám hogy elkérjék a kész leckét...

A rengeteg házifeladat sem tudja kizárni a szomorú, öngyilkos gondolataimat...

Be vagyok zárva de mégis örülök, nem kell néznem a megjátszos embereket...

Elfáradt a testem és lelkem, legszivesebben itthagynék mindenkit és mindent...

Haldoklom belül de senki sem látja, senki sem segít...

Milyen vicces hogy a csoportos feladatokat, általában mindig egyedül kell megcsinálnom...

Ők leszarnak engem, de ha problémáik vannak akkor jo vagyok arra, hogy meghallgassam...

Hogyan lehet túlélni egy szakitást...? A szíved dobogása, az érintésed, a csókod, a tekinteted, a mosolyod, az illatod mind mind hiányzik, kérlek gyere vissza, ne hagyj egyedül...

Bárcsak tudnám mi a baj velem...

Még akkor is szeretni foglak mikor már nem tudlak vagy mikor már nem kéne...

Miért van az hogy valahogy mindig én jövök ki rosszul a helyzetekből?

Veled akarok lenni, de te megfolytasz...

Annyira vicces jársz valakivel, de mégis úgy érzed mintha tök egyedül lennél...