#eleg volt

Elég

Őszintén, eljött az a pillanat, hogy befejeztem. Nem könyörgök tovább, nem próbálkozom, elég volt. Nem fogom saját magam tönkretenni egy olyan ember miatt, akit az sem érdekel, hogy mivan velem. Igen, fáj még és hiányzol, de igazából nem te, hanem az akit elhitettél hogy vagy. Mert mint az utóbbi időben kiderült, igazából nem is ismertelek. Elhitetted velem a dolgokat, de közben a hátam mögött szépen átbasztál. Ki tudja miket nem is tudok még, amiket csináltál. Nem tudom ki vagy már és szánalmas, hogy egy ilyen embernek könyörögtem, hogy próbáljuk újra, aki arra sem volt képes, hogy őszinte legyen velem. Pedig annyit igazán megérdemeltem volna, hogy őszintén elmond hogy mi a fasz volt ez az egész, amit csináltál és minek kellett összeköltözni. De ennyire sem voltál képes. Én megtettem mindent, amit tudtam, rendbe akartam hozni, próbálkoztam, bármit megtettem volna azért, hogy újra működjön. De elég volt. Ha akarsz keresel, ha nem, nem. Eljutottam oda, hogy ha nehezen is de túl fogom tenni magam rajtad, mert ennél sokkal többet érdemlek. Majd ha az élet úgy akarja, akkor újra összehoz minket, de én nem töröm magam tovább. Itt az ideje, hogy végre én is magamat helyezzem előtérbe.

mi a faszomért esik a hó április közepén

Ez a szomorúság nem múlik el soha?

amiket hallok rólad a napokba, szerintem rájöttem ki is vagy valójában

Sokszor gondolkodom mi lenne a jo nekunk... Neha oly annyira hogyha lehetne kitorolnem magam az eletedbol hogy meg zavaro tényezőnek se legyek benne, de tavolrol ugyis figyelnelek... Epp ahogy most... Tavolrol figyellek es magamban, halkan szeretlek...