egy normális életet,

egyedül lenni, élvezni, hogy létezem

nem szorongni, társalogni

társra találni s nem megalkudni

egyenlőnek lenni az egyenlőtlenségben

kitartónak lenni engem ért veszteségben

hideg ágyba feküdni, forróban kelni

munkába menet nem hányingerrel küzdeni

hallgatok, hát ti is hallgassatok

meg van mindenem, nem panaszkodhatok

de mégis, hisz nincs semmim

semmim, mire azt tudnám mondani:

Azóta a tényleges egyedüllétet megkaptam. Nagyon hiányzik. Hiányzik azaz ember, akibe beleszerettem, nem az, akivé lett, akivel éltem. Annyi minden ment félre. Eltelt négy év. És bennem az űr csak növekszik. A vágy a figyelmére, az odaadására. Kapcsolódni szerettem volna. Hogyan is lehet egy kapcsolatot megtartani úgy, ha az egyik fél sosem kapcsolódik?

Széttépi a szívem minden alkalommal mikor látnom kell, beszélnem vele.. Szerencsére ezek a sorok már nem jutnak el hozzá, már nem látja a könnyeim. Csak én érzem mennyire fáj. Nagy mellénnyel voltam, hogy pikpakk túlleszek rajta, de nem. Vasárnap lenne a 10 éves évfordulónk. Sosem ünnepeltünk meg egyet sem. Sosem voltunk együtt sehol kikapcsolódni.

Elmondhatatlan fájdalmat okozott minden alkalommal, mikor visszautasított. "Itt már voltam a volt barátnőmmel, én ezt már láttam, nem szeretek kirándulni." Szerintem engem sem szeretett.

Visszatekintve úgy érzem, hogy biodíszlet voltam az életében. Pedig nem erre vágytam, nem ezt képzeltem el. Vele akartam leélni az életem. Annak ellenére is, hogy küzdöttem az ürességgel. Küzdöttem a figyelméért. Az elismeréséért.

Úgy érzem sosem akart igazán kapcsolódni hozzám. Valamiért a számítógép, az iszogatás mindig előrevalóbb volt mint én.

Aztán jött a család. Pokolian fáj látni, hogy nem tud a gyerekéhez sem kapcsolódni. Nem tud vele mit kezdeni. - ezzel a helyzettel én sem.

Miért hiányzik ennyire, mikor múlik már el, mikor kapom már meg végre azt a kapcsolódást, törődést amire tőle annyira vágytam?

"Itt ülünk a kórház előtt, itt csövezünk. Kurva menő, itt mögöttünk van egy csöves is, látják? Ott van mögöttünk, tök aranyos, adok neki egy kis pénzt"

"Itt ülünk a kórház előtt, itt csövezünk. Kurva menő, itt mögöttünk van egy csöves is, látják? Ott van mögöttünk, tök aranyos, adok neki egy kis pénzt"