#szappanopera

New Post has been published on https://zarojel.hu/hanyas-vagy-47-es/

Nagy Bandó András: Hanyas vagy, 47-es?

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Ha nem vagyok ÉS előfizető, és ha nem olvastam volna el Grecsó Krisztián írását (18-49, 2017. 07.28.), lehet, sosem tudom meg, hogy a TV2-nek van egy műsora, ezzel a címmel: Pénzt vagy éveket. Egyszerű emberek korát kell eltalálni, sok örömük lehet benne…

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI4NjgxMjg4NDIxJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][vc_column_text]

Volt nekem egy emlékezetes monológom: Hanyas vagy, 47-es?”

Korosztályom kabaréhimnuszává vált, mondta egyszer Szegvári Kati, aki (társaival együtt) nem akármilyen értékeket tett le az asztalra. Nem akármilyen korban éltük végig eddigi éveinket, bárki eltalálhatja: 70 évesek lettünk, leszünk az idén. Ilyen ocsmány műsorhoz egyikünk sem adta volna a nevét. Ez valóban egy „nagy”, jeles generáció volt, valahogy még van is, és egy darabig lesz is.

Egykor, úgy 20 évvel ezelőtt azt kérdezte tőlem egy újságíró (rendkívüli mélységű mélyinterjú volt, ő meg interjúvolt), hogy miért „hagytam abba” a „humoralizálást”?, amire én nagyjából azt feleltem, azért, mert ráuntam arra, hogy ha „jó” kabarét akarok csinálni, azaz olyat, amit ért a közönség, akkor ahhoz nekem bulvárlapokat kell olvasnom, és kereskedelmi tévéket kell néznem, hogy otthon legyek, mondjuk, Győzikében, a VV-ben, vagy a Mónika show-ban. No, kérem, ezekre én már nem szeretnék időt pocsékolni, akkor inkább verseket írok a gyerekeknek és regényeket a felnőtteknek, egyébként is ezek adtak lökést a munkálkodáshoz, mért is csináltam volna mást?

Mielőtt továbblépek,

pár szót a kabaréról, a poénokról, arról, hogy mitől működik (jól) egy előadói est. Ha én fölkészült vagyok a közélet dolgaiban, és bármi szellemes szöveget mondok egy-egy történésről, jelenségről, közéleti személyről, akkor a sikert csakis az hozhatja, hogy a közönségem is ugyanúgy fölkészült, nem kell elmagyaráznom, miért poén az, hogy amikor Orbán Viktor fiatal volt, a liberális ösztöndíjasok között épp ő volt „a soros”. Tiszta képlet, csak hülyéknek kell(ene) elmagyarázni, olyanoknak, akik hülyék a közélet dolgaihoz.

Ugyanígy igaz a bulvárra is: ahhoz én vagyok hülye, mert nem tudom, mit mondjak a VV-ról, mert nem vagyok fölkészült belőle, tudniillik nem nézem, és soha nem is néztem. Alig valamit tudok Győzikéről, az utóbbi időben (épp Arany János évében) hallottam egy s mást a titkos aranykészletéről, meg valami adócsalásról, és hallottam, amikor valakinek az árulásáról, az ő bemártásáról beszélt. Fogalmam sincs, mitől lehetett országos hírű celebbé Mónika, meg az ő show-ja, s azt sem tudom, hogy félelmetes műrepülése alatt kik voltak a vendégei. Aligha vesztettem sokat.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI3OTE1MDAxNjYzJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Arra emlékszem,

hogy Gát Gyuri, aki szappanoperával (talán nem is eggyel) letarolta az akkor még nem erős és büszke Magyarország magyarságát, egyszer azt mondta:

„Hülye vagy, én nem nézem, csak csinálom!… Azt hiszed, odaülnék egyet is megnézni?…”

Persze, a szappant gyártó sem nézi, hogyan habzik a szappan, amikor mosod kezeidet.

A bulvár tévés azért van, hogy „kiszolgálja” a nézőt, hogy az igényeinek „megfelelő” műsort állítsa elő, nehogy véletlen gondolkodásra késztesse, mert a végén belefájdul szegénynek a feje. Pont olyat kell gyártania, ami nem haladja meg a képességeit, holott, épp az okosabb és valószínűleg értelmesebb felelőssége (lenne), hogy legalább egy kicsivel emelje a szintet, többet adjon, mint amennyit tud a néző, mint ameddig elér az esze.

Természetesen mindez azért van így kiszámolva, hogy a szerényebb képességűeket, a fölkészületleneket, a gondolkodni nem hajlandókat, etc., a képernyő elé tereljék, kényszerítsék, hogy aztán, amint véget ér a nekik szánt show, megkapják a politikai betevőjüket, erről szól az egész. Nem tudom, milyen nehéz egy magát értelmesnek tudó embernek kitalálni és kivitelezni egy bugyuta, semmi értelmet nem sugárzó műsort, nem lehet könnyű. El sem tudnám képzelni, hogy Nádas Péter nekiül egy ponyvának vagy egy kimódolt kriminek. Aki valóban azt szeretné, hogy lélekben és szellemben gazdagodjék a nemzet, mondjuk így: az emberiség, annak értéket kell(ene) adnia, lett légyen író, tévés vagy zenész. Grecsó is azt írja:

„Nem tudom, milyen érzés lehet a készítőknek, a csapnivaló műsorvezetőnek, a játékos résztvevőknek emberpiacot tartani, de remélem, legalább rossz.”

Igen, most tudtam meg,

hogy ehhez a műsorhoz is sztárokat verbuválnak, akikről így ír Grecsó:

„…eddig más sem mentette fel őket, csak ez: saját bőrüket viszik a vásárra. Most a szórakozás címén síráshatárig megalázott statisztákkal teszik ugyanezt.” Ahogy azt Micsurin, a nagy szovjet kertész mondta:

„Más farkával veri a csalánt…”

Grecsó záró sorai tökéletesek, tanítani kéne:

„Történik mindez azon a csatornán, amelyen a magát nemzetinek mondó kormány és a fiatal nőket rajongva „tisztelő”, örökifjú Andy Vajna szórja gátlástalanul az adófizetők pénzét.”

Ehhez csak annyit. Tessék megérteni, kedves nagy magyar testvéreim, honfitársaim, mind, aki a „zemberek” közé soroltatott: a saját pénzeteken butítanak benneteket, és persze ti fizetitek azt is, amit a nagypolitikából válogatva agyatokba töltenek.

Van nekem egy könyvkiadóm, az a neve, hogy Szamárfül. Amikor elindultunk, ezt tűztem a képzeletbeli zászlónkra:

„Fölemelni, értéket adni, gyönyörködtetni!”

A nemzeti érzelműnek mondott szennycsatorna az ellentétét teszi: lenyom, értéktelent ad, és undort kelt. Ennyi van a csatakiáltás mögött:

„Hajrá, Magyarország! Hajrá magyarok!”