Spanyolozås, Vinted, és a nyomorult gyerekkorom:
(Miközben bĆszen spanyolozom DuolingĂłn, 2018-as kezdĂ©s, 2 Ă©ve online hetente rĂĄadĂĄs egy remek tanĂĄrnĆvel, Ă©les prĂłba az ötvenedik szĂŒletĂ©snapomon oktĂłberben AndaluciĂĄban, alig vĂĄrom hogy hat megfeszĂtetten leckĂ©zĆ Ă©v utĂĄn elrebegjem hogy esta tienda es muy cara),
feljönnek ezek a felhĆtlen Vinted reklĂĄmok, hogy fiatal lĂĄnyok kacagva csereberiznek megunt ruhĂĄkat egymĂĄsnak boldogan.
Akkor elmondom gyorsban nektek, fiatal lĂĄnyok, akik nem olvastok, hiszen csak videĂłkat nĂ©ztek, mint Ă©n, hogy hogy ment ez a Vinted az Ă©n kamaszkoromban, late Ă©jtĂz.
AnyĂĄmat sokkĂ©nt Ă©rte, hogy megint nĆtt a lĂĄbam a nyĂĄron kĂ©t szĂĄmot, Ă©s nĆttem hĂșsz centit, ezĂ©rt nĂ©mi visszafogott zokogĂĄs utĂĄn felhĂvta az apjĂĄt, hogy a belĂŒgytĆl intĂ©zzen egy pĂĄr fekete rendĆrbakancsot, ha lehet negyvenötöst, majd belenĆ a gyerek, Ă©s nemsokĂĄra nĂ©mi tanĂĄcstalan forgolĂłdĂĄs utĂĄn elvitt a VisegrĂĄdi utcai legendĂĄs Ășgynevezett turkĂĄlĂłba (a szegĂ©nyek között akkoriban ilyenek terjedtek, hogy irregulĂĄr, ott kapsz olcsĂłn farmert a gyereknek, meg fasza turi), na Ă©s ott gyorsan akadt rĂĄm valami nyikorgĂłs ezerĂ©ves komenista vagy ki tudja milyen bĆrkabĂĄt, ami földig Ă©rt, ezzel ĂĄtvĂ©szelem a telet, ĂĄllapĂtottuk meg közösen.
Pillanatokon belĂŒl komoly ĂĄvĂłs szerkĂłban szeltem a havat a VĂĄci Ășton, na de hĂĄt gyerekek akkor mĂ©g voltak telek, nem Ă©rett meg a banĂĄn a kertekben, be kellett vinni a leandert a gazdagoknak a garĂĄzsba, mĂĄs Ă©let volt az.
MindazonĂĄltal szanaszĂ©t szĂvtĂĄk a vĂ©remet az ĂĄltisiben a bakancs meg a bĆrkabĂĄt miatt, akkor tanultam meg hogy mindig nagyobb pofĂĄd legyen, mint a leghangosabbnak, azzal nem tudnak mit kezdeni. Egy bĆrkabĂĄt - rendĆrbakancs kombĂłbĂłl kellett felĂŒlkerekedni a jugĂł adidasos, Ellesse tornazsĂĄkos, Budmil hĂĄtizsĂĄkos (Budapest-MilĂĄnĂł magyar branding teszem hozzĂĄ) kislĂĄnyokon Ă©s kisfiĂșkon, akik finom undorral kezeltek. Lehet, ezĂ©rt kötöttem ki a reklĂĄmiparban.
Ăs lehet, ezĂ©rt nem tudnĂ©k jĂł reklĂĄmot csinĂĄlni a Vintednek, mert nekem a hasznĂĄlt ruha sosem a felhĆtlen cserĂ©lgetĂ©st jelentette, hanem azt a mĂ©lysĂ©ges nyomort, amiben Ă©ltĂŒnk, dacĂĄra annak, hogy a szĂŒleim feketĂ©re dolgoztĂĄk magukat, igaz az oktatĂĄsban meg a gyermekvĂ©delemben, ami sosem szĂĄmĂtott lĂłvĂ©s helynek.
Ma mĂĄr nem hordok hasznĂĄlt ruhĂĄt, Ă©s ami pĂ©nzt keresek, rĂĄlocsolom a kislĂĄnyomra, hadd vĂĄlogasson a kedvĂ©re a PepcĂłban rĂłzsaszĂn Ă©s rĂłzsaszĂn között.
Az idĆk vĂĄltoznak. :)


















