1.
Egyes története az eddigi leghosszabb szerelmem története lesz. Nem, nem az ovis Viktorról van szó (sajnos az nem jött össze).
ElrepĂŒltĂŒnk egĂ©szen 15Ă©ves koromig, jĂșnius közepĂ©re, a Balatonra. Itt mĂĄr nem voltam 8. osztĂĄlyos, de mĂ©g közĂ©piskolĂĄs sem, Ă©s mĂĄr tĂșl voltam jĂł pĂĄr kiszemelten. A szerelmeim többsĂ©gben egyoldalĂșak voltak, vagy az adott emberek egyĂĄltalĂĄn nem tudtak az Ă©n Ă©rzĂ©seimrĆl.
SzĂłval itt vagyunk a Balcsin, mĂĄr nem voltam sem kislĂĄny, de mĂ©g nĆ sem(egyĂĄltalĂĄn nem), de kezdett önbizalmam lenni, elkezdtem kinyĂlni Ă©s felismerni a bennem rejlĆ Ă©rtĂ©keket.
Az iskola mindig szervezett balatoni egy hetes tĂĄbort, ahovĂĄ bĂĄrki mehetett az iskolĂĄbĂłl. Ennek a szĂ©psĂ©ge az, hogy ilyenkor erre az egy hĂ©tre egĂ©szen az ötödik osztĂĄlyostĂłl a nyolcadikosig voltak az emberek összezĂĄrva egy helyre. SzĂŒlettek ĂĄm az Ă©rdekes barĂĄtsĂĄgok! ĂsszebeszĂ©ltĂŒnk a lĂĄnyokkal, hogy legyen egy utolsĂł közös kalandunk a közĂ©psuli elĆtt.
Lent volt a szervezĆ tanĂĄrnĆ fiĂĄnak a barĂĄti tĂĄrsasĂĄga, akikkel elkezdtem jĂłban lenni. Ćk akkor Ă©rettsĂ©giztek, Ășgyhogy komoly dolognak tartottam, hogy ilyen nagy Ă©s Ă©rett emberek Ă©rtĂ©kelik a tĂĄrsasĂĄgomat.
Ăpp egy ĂłrĂĄs szabadidĆ volt, de Ă©n mĂĄr untam Ășgyhogy leĂŒltem a partra. Ekkor lĂĄttam meg. Ott jött Ricsivel, az egyik srĂĄccal a barĂĄti tĂĄrsasĂĄgbĂłl. Fura is volt, a hĂ©t közepĂ©n beĂĄllĂt egy idegen arc. MĂĄig emlĂ©kszem, hogy mi volt az elsĆ gondolatom: HĂșĂș, de jĂłl nĂ©z ki! De biztos van barĂĄtnĆje...  KĂ©sĆbb megkĂ©rdeztem Ricsit ki Ć mi Ć. Ć is a tĂĄrsasĂĄgukhoz tartozik, sĆt az elĆbb emlĂtett tanĂĄr keresztfia. HĂĄrom Ă©vvel idĆsebb mint Ă©n. Le is zĂĄrtam a dolgot ennyivel. De fura mĂłd, Ć Ă©rdeklĆdött irĂĄntam. Ăs igen, volt barĂĄtnĆje. Elmondta, hogy nem jönnek ki jĂłl Ă©s sokat veszekednek. Hmm, Ășgy tettem mintha sajnĂĄlnĂĄm Ă©s azt szeretnĂ©m hogy mielĆbb bĂ©kĂŒljenek ki, de belĂŒl magamnak akartam a srĂĄcot. Aranyos ismerkedĂ©s vette kezdetĂ©t. EmlĂ©kszem, akkor mĂ©g nyomkodĂłs telefonom volt, Ășgy Ărogattunk egymĂĄsnak.
Ahogy hazaĂ©rtĂŒnk, utĂĄna is Ă©rdeklĆdött irĂĄntam. SzakĂtottak a barĂĄtnĆjĂ©vel (rajtam kĂvĂŒlĂĄllĂł okok miatt) Ă©s Ă©n boldog voltam. SĂ©tĂĄk a vĂĄrosban, aztĂĄn kĂ©zfogĂĄs, majd az elsĆ csĂłk. Ez az elsĆ csĂłk nekem igazĂĄbĂłl is az elsĆ volt. Semmi extra amĂșgy, egy temetĆ mellett törtĂ©nt, lehet ezt is egy jelnek vehettem volna mĂĄr.
IdĆközben a barĂĄti tĂĄrsasĂĄg rĂ©szese lettem, befogadtak, imĂĄdtam velĂŒk lĂłgni. HĂ©tvĂ©gĂ©n mindig mentĂŒnk valahova iszogatni Ă©s ami nagyon tetszett, hogy szĂĄmĂthattam rĂĄjuk. VĂ©gre Ă©reztem azt, hogy tartozom valahova. Ott voltam a szalagavatĂłjĂĄn, egyĂŒtt ĂŒnnepeltĂŒnk, megismerkedtem a csalĂĄdjĂĄval.
A 16. szĂŒlinapomig talĂĄn minden rendben volt, majd elkezdĆdtek a furcsasĂĄgok. MĂĄr egy Ă©vvel kĂ©sĆbb jĂĄrunk, ismĂ©t nyĂĄron, jĂșniusban.
Azt terveztem, hogy ezen a napon elmegyĂŒnk vonattal egy mĂĄsik vĂĄrosba ahol vĂĄsĂĄrolgatunk, koktĂĄlozunk, ĂŒnneplĂŒnk. A csalĂĄdi ĂŒnneplĂ©st direkt gyorsan lezavartam, csak minĂ©l elĆbb mehessek hozzĂĄ. VĂĄrtam. Nem jött. HĂvom. Semmi. VĂ©gre hĂv. Baj van, az anyukĂĄja kĂłrhĂĄzba kerĂŒlt, nagyon aggĂłdik miatta. Majd' elĂĄjultam, rohantam hozzĂĄ, beĂŒltĂŒnk valami csehĂłba Ă©s vĂĄrtuk a fejlemĂ©nyeket az anyukĂĄjĂĄrĂłl. Ez sokkal fontosabb volt mint a hĂŒlye koktĂ©lozĂĄs.
SzerencsĂ©re az anyukĂĄja pĂĄr nappal kĂ©sĆbb jobban lett, ki is engedtĂ©k. Boldog voltam hogy semmi komoly nem törtĂ©nt.
Aha. HĂĄrom hĂ©t mĂșlva kiderĂŒlt, hogy az anyukĂĄjĂĄnak semmi baja, Ă©s nem is volt, csak azĂ©rt talĂĄlta ki ezt, hogy ne kelljen velem elutazni pĂ©nz hiĂĄnyĂĄban. MĂĄr itt tudnom kellett volna, de kitartottam. Ment minden tovĂĄbb.
PĂĄr hĂ©ttel kĂ©sĆbb el kellett volna velem jönnie Pestre vonattal. 16 voltam, vidĂ©ki kislĂĄny, anya nem engedett el egyedĂŒl. De mivel Ć nem tudott eljönni, ezĂ©rt rĂĄbĂzott 1re. IsmĂ©t a rĂ©gi sztori. VĂĄrtam. Nem jött. HĂvom. Semmi. MĂĄr az ĂĄllomĂĄson voltam de itt sem hĂvott vissza. VĂĄrtam a vonat elĆtt, akkorsem volt ott. Amikor elindult velem a vonat, mĂ©g akkor is nĂ©ztem az ĂĄllomĂĄs bejĂĄratĂĄt, hĂĄtha befut. De semmi. El sem tudom kĂ©pzelni, hogy anyukĂĄm mit Ă©lhetett ĂĄt akkor.
De mĂ©g ezutĂĄn is egyĂŒtt maradtunk.
KarĂĄcsony tĂĄjĂ©kĂĄn elkapott egy fura Ă©rzĂ©s ami nem mĂșlt el mĂĄrcius közepĂ©ig. Boldog vagyok? Szeretem? Mi van velem egyszerƱen? LĂĄttam a barĂĄtnĆim kapcsolatait, ahol a szerelmĂŒk volt kb. a legjobb barĂĄtjuk is . NĂĄlunk ez hiĂĄnyzott Ă©s ez zavart.  Nem voltam boldog, de nem mertem lĂ©pni.
Ć kimondta Ă©s szakĂtott valami mondvacsinĂĄlt indokkal. Kiborultam. KikĂ©szĂŒltem, azt Ă©reztem hogy nem tudok lĂ©legezni.
Pont vĂĄsĂĄrlĂłs-kuponozĂłs napok voltak, amire emlĂ©kszem nagyon kĂ©szĂŒltem: az összes kedvezmĂ©nykĂĄrtyĂĄt kivĂĄgtam Ă©s rĂ©szletes listĂĄt Ărtam arrĂłl mit Ă©s hol szeretnĂ©k beszerezni. Egyik barĂĄtnĆm kirĂĄngatva engem az önsajnĂĄlatbĂłl elvitt vĂĄsĂĄrolni, de ez sem segĂtett.
KĂ©sĆbb Ć is megbĂĄnhatta a döntĂ©sĂ©t, pĂĄr hĂ©ttel kĂ©sĆbb ĂșjbĂłl felvettĂŒk a kapcsolatot egymĂĄssal, beszĂ©lgettĂŒnk. Mivel mĂ©g mindig egy tĂĄrsasĂĄgba voltunk ezĂ©rt egy hĂ©ten egyszer biztos hogy talĂĄlkoztunk. Olyankor jĂłlesett, hogy megölelt Ă©s velem volt. Egyszer emlĂ©kszem, hogy arra mentem vissza a szĂłrakozĂłhely emeletĂ©re hogy valami rongy kinĂ©zetƱ nĆ rajta fetrengett. Kikeltem magambĂłl, majdnem nekem is jött az emlĂtett "hölgy", de az adott pillanatban ez sem Ă©rdekelt volna. MĂ©rges voltam, csĂșnyĂĄn beszĂ©ltem Ă©s nagyon sok csĂșnya dolgot mondtam mindenkinek. Egyes szĂĄmĂș nem ĂĄllt ki mellettem, összevesztĂŒnk Ă©s a hely melletti fa pavilont majdnem rĂĄmborĂtotta.
Ăn ezek utĂĄn is mondtam neki, hogy jöjjön el, beszĂ©ljĂŒnk ĂĄt mindent, de sajnos az akkor 4 hĂłnapos kutyĂĄm kikelt magĂĄbĂłl Ă©s nem engedte be a hĂĄzba, Ășgyhogy a kertben beszĂ©ltĂŒnk. ElĂ©g vicces jelenet volt, amikor a kis felmosĂłrongy szerƱ jövevĂ©ny, hatalmasra tĂĄtott szĂĄjjal (amiben jĂłl lĂĄtszott az egy darab kis fog) valami ugatĂĄsfĂ©lĂ©t prĂłbĂĄlt kicsikarni magĂĄbĂłl.
MĂĄr nem tudom hogy mit tĂĄrgyaltunk, de azt igen, hogy utĂĄna Ć soha többĂ© nem lett normĂĄlis.
MĂĄjus elsejĂ©n talĂĄltunk egy hatalmas ĂĄgat a kertĂŒnkbe tĂ©ve rajta az Ć alsĂłnadrĂĄgjĂĄval Ă©s sörösdobozĂĄval. Ăs akkor mĂ©g nem is beszĂ©ltem a random utcĂĄn otthagyĂĄsokrĂłl Ă©s a köpködĂ©sekrĆl. Bizony.
Közben 17 lettem Ă©s ismĂ©t, mĂĄr a közĂ©piskolĂĄs barĂĄtnĆim mondtĂĄk, hogy menjĂŒnk le a Balatonra. LĂĄttĂĄk rajtam, hogy kĂ©sz vagyok idegileg Ă©s Ășgy gondoltĂĄk, hogy jĂłt tenne nekem a levegĆvĂĄltozĂĄs. EltöltöttĂŒnk ismĂ©t egy hetet a Balatonon Ă©s szinte Ă©reztem, ahogy gyĂłgyulok. GyĂłgyulok ebbĆl a beteges Ă©s visszahĂșzĂł kapcsolatbĂłl. KiprĂłbĂĄltam mindent, amit ezelĆtt soha nem tettem volna: karaokeztam egy bĂĄrban Ă©s ĂŒvöltöttem a zenĂ©t, kalandparkban is voltam, ahol vĂ©gig mentem a pĂĄlyĂĄn. Ezzel ĂłriĂĄsit bizonyĂtottam magamnak. Azon az egy hĂ©ten kijöttem a komfortzĂłnĂĄmbĂłl Ă©s azĂłta is erre törekszem: olyan dolgokat kiprĂłbĂĄlni, amik elsĆre megijesztenek, de ez egy mĂĄsik törtĂ©net.
Ezalatt az egy hĂ©t alatt megismerkedtem valakivel. Felkeltette az Ă©rdeklĆdĂ©sem, kedves volt velem ami nagyon imponĂĄlt. Ez nem volt szerelem, Ă©s nem is Ă©r meg egy kĂŒlön sztorit, 2-3 hĂłnapig tartott, de hĂĄlĂĄs vagyok neki, hogy elfeledtette velem Egyest Ă©s megmutatta, nĂ©lkĂŒle is van Ă©let. Aki persze teljesen kiborult a hĂrtĆl, hogy nekem van valakim, Ă©s mindenĂĄron vissza akart kapni. De Ă©n akkor mĂĄr mĂĄs vizekre eveztem. Ha lehet Ăgy mondani, elkezdtem mĂ©gjobban "kinyĂlni". KinyĂlt a belsĆm: elkezdtem Ă©rtĂ©kelni a dolgokat magam körĂŒl, sokkal nyitottabbnak lenni. KĂvĂŒl pedig felismertem a nĆiessĂ©gemet, elkezdtem a sajĂĄt stĂlusom ĂștjĂĄn elindulni.
Ć ezt nem tudta elviselni. Nem tudott velem lĂ©pĂ©st tartani, Ă©s mivel mĂ©g mindig egy tĂĄrsasĂĄgba jĂĄrtunk, minden hĂ©ten szembesĂŒlnie kellett azzal, ahogy vĂĄltozok, ami pofonig fajult..Ez volt az utolsĂł amit megengedhetett magĂĄnak velem szemben.